Jegybanki forrásból kockáztatnak a befektetők
Nagyjából erre jutottak a hét legfejlettebb ipari ország (G7) pénzügyminiszterei és jegybankelnökei a hétvégén, s a házigazda brit George Osborne szerint több kérdésben értettek egyet, mint amennyiben nem. A találkozót három héttel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) washingtoni ülése után hívták össze, informális jelleggel, így a megbeszélésekről közleményt nem adtak ki.
Minthogy a Londonhoz közeli Aylesbury-ben rendezett összejövetel vendégei régóta szorgalmazták, hogy Japán tegyen valamit gazdaságának felpörgetésére és a tíz éve tartó nyomasztó defláció (az árszínvonal csökkenése, az infláció ellentéte) kezelésére, nyíltan nem bírálhatták Tokiót, amiért végül rászánta magát a jegybanki és fiskális élénkítésre, melynek következtében látványosan gyengül a jen.
A találkozó előtti utolsó kereskedési napon, pénteken az árfolyam a dollárral szemben átlépte a 100-as határt, azaz egy dollár több mint száz jent ér. A dollár egyébként erősödött a legnagyobb kereskedelmi partnerek valutáival szemben is, miközben a Wall Streeten újabb rekordokat döntöttek a főbb indexek. Ez arra utal, hogy a befektetők az amerikai gazdaság kilátásait jobbnak ítélik, s a dollárt és a részvényeket helyezik előtérbe.
A jelenségről szintén még pénteken tartott előadást Chicagóban Ben Bernanke amerikai jegybankelnök, aki nem ismételte meg ugyan elődjének, Alan Greenspannak a híres 1996-os szavait a részvényárak ésszerűtlen robbanásáról, túláradásáról, de aggodalommal beszélt a rendkívül alacsony kamatok okozta spekulációról, hozamvadászatról. Ennek következménye, hogy mára a legalacsonyabb minősítésű vállalati kötvények hozama is öt százalék alatt van, vagyis alacsonyabb, mint ahol az amerikai állampapírokon elérhető haszon állt 2007-ben.
S világszerte veszik a bóvli kategóriába sorolt állampapírokat is, illetve vették, ám csökkenő hozamuk elől inkább a részvények felé fordulnak a befektetők. Elemzők úgy értelmezték Bernanke megjegyzéseit, hogy az amerikai jegybank fél éven belül mérsékelheti az értékpapír-vásárlások mennyiségét, hiszen a japán és az európai társintézmények laza politikája is éppen elegendő a globális pénzbőség fenntartására és talán a kockázatok korlátozására.
A hetek nem ösztökélték további lépésekre a jegybankokat, ezt Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke megerősítette, hiába próbálták a britek, így Mervyn King jegybankelnök erre a témára terelni a szót. S bár az államadósság és a költségvetési hiány lefaragására továbbra is a kiigazítás látszik a legjobb orvosságnak, alkalmazásában nagyobb rugalmasságot hirdettek, hiszen a növekedési kilátások nem kedvezőek, főleg az eurózónában. Ám Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter szerint a probléma oka mind kevésbé a valutaövezet. Ő is, és más részvevők is jelezték: miközben bíznak a többiekben, s abban az elkötelezettségben, hogy a jegybanki könnyítést nem az árfolyamok manipulálására használják, azért nagy figyelemmel követik a jen mozgását.
A német résztvevőkre amúgy is nagy amerikai nyomás nehezedett, hogy tegyenek többet a gazdaságuk élénkítéséért, a kereslet ösztönzéséért, míg Schäuble szerint minden országnak az a dolga, hogy rendet tegyen saját háza táján. Mások azzal érveltek, hogy sehova nem vezet, ha minden gazdaságot keresletszűkítésre és exportserkentésre próbálnak egyszerre kényszeríteni.
