Roamingolnak a pénztárgépek
Ennyi biztos azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen kommunikációs megoldással hozható létre az a mobil-adatkapcsolat, amelyen keresztül a kereskedők és a dohánytrafikosok pénztárgépei beküldhetik az automatikus jelentéseiket a hivatalokba, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalba (valamint a trafikosok még a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt.-hez is). A hazai szabályozásnak ugyanis egyik magyar mobilcég terméke sem felel meg. Vagyis, a Nemzetgazdasági Minisztérium sokadjára módosított rendelete a magyar távközlési cégeket kizárja a pénztárgépügyből.
A történet még tavaly ősszel kezdődött, amikor az azóta jegybankelnökké avanzsált Matolcsy György megálmodta: minden pénztárgépet a NAV szerverére kell kötni, megelőzendő az áfa- és egyéb adócsalásokat. Számításaik szerint a költségeket is beleszámítva idén 75 milliárd forint bevétel folyt volna be így a költségvetésbe, igaz, akkor még április elsejei indulással számoltak. Az új pénztárgépekkel szemben támasztott követelményeket megfogalmazó rendelettervezetnek már az első változatában is szerepelt egy olyan kitétel, hogy a gépeknek olyan mobil-adatkapcsolattal kell rendelkeznie, amely minden magyar mobilhálózaton működik.
Igaz, akkor magyar cég ilyen szolgáltatást nem tudott nyújtani, ám a jól értesültek tudni vélték: az eredeti rendelettervezet előkészítésekor, tavaly nyár környékén még nem született meg az a bírósági ítélet, amely elmeszelte a negyedik, állami mobilcég tervét. (A társaság elnöke egyébként akkor még a NAV elnökhelyettese volt.) Az állami mobilcég ügyfelei ugyanis az elképzelések szerint használhatták volna mindhárom mobilszolgáltató hálózatát – vagyis, eléggé egyértelművé vált, hogy a kormányzat az induló céget akarta helyzetbe hozni a NAV-bekötések kapcsán. A bíróság ugyanakkor felülírta a terveket azzal, hogy végérvényesen kimondta: a negyedik mobilcég jogsértően szerzett frekvenciát...
Hiába vált azonban nyilvánvalóvá, hogy nem lesz állami mobilcég, a passzus a rendeletből nem került ki – forrásaink szerint mindezt a NAV azzal indokolja, hogy a létező legszélesebb lefedettséget kell biztosítani a pénztárgépeknek, ez pedig csak akkor lehetséges, ha a gép térerőhiány esetén fel tud jelentkezni egy másik, ott elérhető hálózatra. A jól csengő érv mellett azonban érdemes tudni: az adatátvitelt is akadályozó vételi problémák igen kevés helyen merülnek fel, s alighanem csak százas nagyságrendű azon üzletek száma, amelyet ez érinthet. Ez elenyésző ahhoz képest, hogy mintegy kétszázezer pénztárgép működik az országban – a becslések szerint.
A NAV próbálta rávenni a szolgáltatókat arra, hogy a pénztárgépeknek biztosítsanak belső roamingot, de nem járt sikerrel. Így végül is kompromisszumos megoldás születik: külföldi SIM kártyák kerülnek majd a gépek Adóügyi Ellenőrző Egységébe (AEE), hiszen azok mindhárom magyar hálózaton működnek, az egyes magyar mobilcégek pedig beállíthatják a hálózati prioritásokat, vagyis azt, hogy jó térerő esetén melyik szolgáltatót válassza az egység. Persze mindez értelmezhető úgy is: a magyar szabályozó kizárta ebből a versenyből a magyar szolgáltatókat.
Azt azonban nem tudni, hogy mindez mennyibe fog kerülni a vállalkozásoknak, noha törvény szerint az adatok bejuttatásának költségeit és felelősségét is ők viselik. A külföldi adatroaming ugyanis nagyon drága dolog. NAV-os és távközlési forrásaink szerint ez esetben kis mennyiségű adatot kell továbbítani, amely még egy 24 órás nyitva tartással működő üzlet esetében sem haladja meg a havi 50 megabyte-ot, így vélhetően egységárat alkalmaznak majd. Ennek mértékét ma még senki nem meri megmondani – egy azonban biztosnak tűnik: mindenképp drágább lesz annál, mint amennyiért ma a belföldi szolgáltatók kínálnak 50 megabyte mobilnetet.
Az információ pedig fontos, hiszen a pénztárgépeknél csak elméleti lehetőség lesz a szolgáltatóváltásra: mivel a követelmények szerint az AEE-ben speciális, az alaplapra forrasztott csipformátumú SIM kártyát kell használni. Vagyis: ha egyszer egy szolgáltató mellett döntött az ügyfél, akkor csak az AEE cseréjével tud váltani, ennek pedig több tízezer forintos anyagi, s komoly adminisztratív terhei vannak – hiszen a pénztárgép minden részegységét regisztráltani kell a NAV-nál.
A problémára persze léteznek még elméleti megoldások: bejöhet például a piacra egy olyan virtuális szolgáltató, amely mindhárom mobillal köt együttműködési megállapodást – ez azonban a létrehozás százmilliós költségei miatt aligha valószínű. De megjelenhet Magyarországon egy olyan vállalkozás is, amelyik szolgáltatók SIM-jeit árusítja erre a célra – a kérdés azonban minden esetben az: hogyan szerződik egy magyar vállalkozás külföldi mobilcéggel, s vajon mit szólnak a vállalkozások ahhoz, hogy üzleti adataik – igaz, titkosítva – megjárják a külföldi szervereket is, mielőtt kikötnének a NAV számítógépén.
