Évek óta zuhan a szervezett dolgozók száma, a kormány pedig még csak a látszatát sem kelti, hogy partnernek tartaná az érdekvédelmi szervezeteket. Ez pedig drasztikus lépésre kényszerítette az összesen pár százezer munkavállalót maguk mögött tudó konföderációkat. A döntően a vállalkozásoknál és a közszolgáltató üzemeknél szerveződő Autonóm Szakszervezetek Szövetségének és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének fúziója már jó ideje érett, a meglepetést az okozta, hogy a közintézményeknél dolgozókat tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma is csatlakozott az egységesülési folyamathoz.

Az, hogy az új konglomerátum végül is hány taggal jöhet létre még ebben az évben, a számháború kategóriájába tartozik. Az érintettek ugyanis folyamatosan ködösítenek, nem árulják el a valós taglétszámukat. A bizonytalanságot erősíti, hogy az előjelek szerint a fúzióra készülő konföderációk tagszervezetei közt lesznek olyanok, amelyek egyelőre kivárnak, illetve a ma még távolságtartó szövetségekhez kapcsolódnak, ugyanakkor várható, hogy az új konglomerátumhoz nem csatlakozók egyes tagszervezetei a szerveződéshez pártolnak. A napokban az egyébként az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléshez tartozó Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete együttműködési megállapodást írt alá a Munkástanácsokkal azzal az indoklással, hogy a mérnökök képviselete nem megoldott az érdekegyeztetés fórumain. Ugyanakkor meg nem erősített információink szerint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete azon gondolkodik, hogy a Ligától átigazol az új szövetséghez. Nagy kérdés továbbá, hogy a Vasutas Szakszervezetek Szövetségébe tömörült, egyébként az MSZOSZ-hez, az Autonómokhoz és a Ligához tartozó szervezetek az új helyzetben miként lépnek.

Vélhetően sokakat meglepett a Munkástanácsok elnökének reagálása a szerveződésről szóló hírekre. Palkovics Imre ugyanis azt mondta: egy szakszervezeti összefogás eredményes lehet, ha a tagságot, a mögötte lévő gazdasági erőt és a szakértelmet koncentrálják. Ez az összefogás értékközösség is, hiszen a társulók „baloldali szakszervezetek, szociáldemokrata értékrendű szervezetnek vallják magukat”, míg a Munkástanácsok keresztény szociális értékrendet vall. Mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy a legfontosabb kérdésekben egyet fognak érteni az új szakszervezeti formációval, és törekednek a jó kapcsolatok fenntartására. Szerinte ugyanis az ideológia maga nem is olyan merev törésvonal. A törésvonal inkább a különböző ideológiák mentén szerveződő politikai erőkhöz való kapcsolódásban jelenhet meg. A választásokhoz közeledve itt lehetnek konfliktusok, de úgy véli, nem ez az elsődleges szempont a szakszervezetek együttműködésében. A felvetés bizonyára fogadtatásra talál, hiszen a „hármak” sem zárják ki a lehetőségét, hogy a Munkástanácsok is részt vegyen az együttműködésben.