− A jegybank alelnöke vagy az értékpapír-felügyelet elnöke lesz önből?

− Mire gondol?

− Rogán Antal nemrég arról beszélt, hogy még a nyár előtt a parlament elé kerülhet a jegybank és a pénzügyi felügyelet összevonásáról szóló jogszabály. Szerinte azonban vannak olyan területek, melyek nem a jegybankhoz tartoznak, például az értékpapír-piaci felügyelet.

− A két intézmény összevonásának lehetősége időről időre felmerül. Eddig ezzel kapcsolatban nem kaptam semmilyen hivatalos megkeresést. A lényeg nem az, hogy a két intézmény összevonva vagy külön működik, hanem hogy mi szolgálja a hatékonyabb felügyeleti működést. Szerintem a PSZÁF eddig is jól dolgozott, ezért azt kell vizsgálni, hogy az összevonás segíti-e a még jobb munkavégzést. Ha ezt kielemeztük, akkor lehet meghozni a politikai döntést. Ám amíg nem jutunk el idáig, nagyon ártalmasnak tartok mindenfajta ezzel kapcsolatban kiszivárgó információt.

− A korábban külön működő piacfelügyeleteket is egy szervezetbe vonták össze. Ez lett a PSZÁF, amelynek ön volt az első elnöke.

− Az összevonásnak az volt a tanulsága, hogy mennyire különbözők voltak az elődfelügyeletek eljárásai, módszertanai, vizsgálatai. Az integráció érdeme, hogy sikerült úgy egyenszilárdságúvá tennünk a felügyeleti munkát, hogy közben megtartottuk azokat a sajátosságokat is, melyeket az intézmények eltérő jogállása indokolt. Nem beszélve az egységes fogyasztóvédelemről, ahol nem tesznek különbséget intézmények között. Ez óriási eredménye a mostani felügyeletnek. Ezeket nem szeretném feladni. Egy integrált felügyelet elnöke vagyok. Meggyőződésem, hogy a PSZÁF azért tud hatékonyan dolgozni, mert ilyen alapon működik. Ma abban látok fantáziát, mozgásteret, hogyan lehet ezt a hatékonyságot, a felügyelet szervezeti erejét tovább erősíteni és nem gyengíteni, megosztani, szétszedni.

− Kinek van nagyobb lobbiereje Orbán Viktornál, önnek vagy Matolcsy Györgynek?

− Pár nappal ezelőtt a kormányfő azt mondta egy konferencián, hogy demokrataként hisz a tények és az érvek erejében. Én is demokrata vagyok, én is hiszek a tények és az érvek erejében. Tudom, nem csak nekem lehet igazam. Ezért kész vagyok minden más érvet és véleményt meghallgatni, és a közös cél érdekében a legjobb döntéshez hozzájárulni. Nem a személyes kapcsolat számít.

− Szükség van az MNB és a PSZÁF összevonására?

− Mint mondtam, az integrált felügyelet híve vagyok. Európában jellemzően az úgynevezett prudenciális felügyelet tartozik a jegybankon belül működő felügyelethez, de több országban van arra is példa, így Írországban vagy egyes balti államokban, hogy a teljes integrált felügyelet megtalálható a jegybankban, az értékpapír-felügyelet is. A felügyelet nyitott ezek szakmai alapon való végiggondolására.

− A kormánypártok 2011-ben egyebek mellett azzal indokolták az MNB és a PSZÁF összevonásának tervét, hogy ha erre korábban sor kerül, meg lehetett volna előzni a devizahitelezés felfutását.

− Utólag persze mindig bölcsebbek vagyunk, de tény, hogy ha a kormányzat, a jegybank és a felügyelet szorosabban együttműködött volna, az biztosan hozzájárult volna a probléma korábbi felderítéséhez és a negatív következmények mérsékléséhez. Ezért hozták létre 2008-ban a Nemzetközi Valutaalap javaslatára a Pénzügyi Stabilitási Bizottságot, amely a pénzügyi területért felelős miniszterből, valamint a jegybank és a PSZÁF elnökéből álló konzultációs testület. A devizahitelezés egyébként intézményi szinten többé-kevésbé rendben működött: a bankoknál nem voltak nyitott pozíciók, a hitelek mögött ott volt és van a devizaforrás, megvizsgálták az ügyfelek hitelképességét, a fedezeteket megfelelően értékelték fel. Az más kérdés, hogy a devizahitelezés összességében olyan volument ért el, hogy amikor a forintárfolyam hirtelen meggyengült, az komoly problémához vezetett.

− Elegendőnek tartja a probléma kezelésére kidolgozott, a devizahitelesek számára jelenleg elérhető eszközöket, programokat?

− A körülbelül 700 ezer devizában jegyzett jelzáloghitelt törlesztőből mostanra több mint 300 ezernek tudtunk valamilyen segítséget nyújtani. A végtörlesztéssel 170 ezer ügyfél élt, az árfolyamgáthoz több mint 130 ezren csatlakoztak. A Nemzeti Eszközkezelő ugyan jóval kisebb potenciált jelent, de ma már itt is ezres nagyságrendről lehet beszélni. A bankok is kidolgoztak több saját programot. Az irány jó, ezt kell folytatni és stabilizálni. Biztosan lehetne még találni újabb megoldásokat, de szerintem most arra van szükség, hogy a már meglévő és jó eszközök rendelkezésre állását biztosítsuk a devizahitelek teljes hátralévő futamidejére. Ezért javasoltam, hogy az árfolyamgátrendszerbe korlátlanul be lehessen lépni, akár többször is.

− A legnehezebb helyzetben lévők, a hitelüket már legalább 90 napja nem törlesztők alig kaptak segítséget.

− Ezen ügyfelek egy része a tartozásra felvett, azt rendező áthidaló kölcsönnel szintén csatlakozhat az árfolyamgáthoz, míg mások számára a Nemzeti Eszközkezelő jelenthet megoldást. A kormány emellett dolgozik a magáncsőd intézményének bevezetésén, de folynak az egyeztetések a kabinet és a Magyar Bankszövetség között további lehetséges programokról.

− Sok adós nem is akar élni ezekkel a lehetőségekkel, inkább a bíróságtól vár megoldást. Mit gondol azokról a perekről, amelyeket a devizahitelesek indítottak a bankok ellen?

− Tudomásul veszem, de a perek nagy része nem vezethet eredményre, nem segítik elő a probléma megoldását. A felügyelet elnökeként és korábban bankvezetőként is azt tapasztaltam, hogy a bankrendszer alapvetően betartotta a hatályos jogszabályi előírásokat. Azt mondani, hogy a bankok tömegesen jogszabálysértő gyakorlatot folytattak volna, egész egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Természetesen lehetnek egyedi esetek, amikor valamilyen szabálytalanság történt, és ezeket tárják is fel a bíróságok, korrigálják a jogsérelmeket, de ebből nem helyes azt a következtetést levonni, hogy a teljes rendszer jogszerűtlen lett volna.

− Hány ilyen per indult, és milyen eredményt hoztak eddig?

− A felügyeletnek nagyjából ezer ilyen perről van tudomása, ezek különféle szakaszban járnak. Tudomásom szerint eddig egyetlen devizahiteles sem tudta jogerősen érvényesíteni a követelését a bankjával szemben. Sőt azokban az ügyekben, amelyek eddig jogerősen lezárultak, a pénzintézet nyert az ügyféllel szemben. Ezért különösen nagy a felelősségük azoknak a jogászoknak, önjelölt fogyasztóvédőknek, akik a devizahiteleseket arra ösztönzik, hogy ilyen pereket indítsanak. Ezek az eljárások azért veszélyesek, mert hosszú ideig elhúzódnak, az adóst abban a hitben tartják, hogy ha nyer, minden problémája megoldódik. Esetleg a per miatt nem működik együtt a bankjával. Így kimarad azokból a programokból, amelyekben részt vehetne, nem törleszt rendesen, és ezzel csak még nagyobb adósságot halmoz fel. A megoldást az szolgálja, ha a felek tartják magukat a szerződéshez.

− A januárban bevezetett tranzakciós illeték továbbhárítását most vizsgálja a felügyelet. Hogy állnak az ellenőrzéssel, mik a tapasztalatok?

− A felügyelet év elején tette közzé állásfoglalását, e szerint a tranzakciós illetéket a bankok csak akkor háríthatják tovább ügyfeleikre, ha ennek lehetőségét az üzletszabályzat korábban is lehetővé tette, vagy ha az nem jár együtt új költségelem bevezetésével, a már meglévő számítási metódus megváltoztatásával. Tapasztalataink szerint az illetéket jogszerűtlenül csak nagyon szűk körben, néhány banknál és takarékszövetkezetnél hárították át. Ezekben az esetekben megtesszük a szükséges intézkedéseket. A legtöbb intézmény jogszerűen hárította tovább a tranzakciós illetéket, jellemzően olyan mértékben, amennyit az adott banknak vagy takarékszövetkezetnek be kell fizetnie.

− Fogyasztóvédelmi szempontból nem tartja aggályosnak, hogy a bankok havonta többször is megváltoztatják kondícióikat az új teher miatt?

− Azt természetesnek tartom, hogy egy szolgáltató a szolgáltatása árát, díjait változtatja. Inkább az a fontos, hogy az ügyfél erről előre információt kapjon, és biztosítva legyen számára a lehetőség, hogy amennyiben azt nem tartja elfogadhatónak, akkor reagálhasson. A verseny átláthatóbbá tétele és a fogyasztók megfelelő, hatékony informálása biztosíthatja, hogy a bankok minél kisebb arányban hárítsák tovább a tranzakciós illetéket. Ennek érdekében a felügyelet honlapján elindítottunk egy bankszámlaválasztó programot, kiadványt és kisfilmet jelentettünk meg.

− A jegybanknak jelenleg nem feladata a fogyasztóvédelem, miközben a felügyelet e szerepét megerősítette a törvényhozó az utóbbi években. Mi lesz ezekkel a feladatokkal, ha a két szervezetet összevonják?

− A megerősítésünknek köszönhetően a pénzügyi fogyasztóvédelemben sokat léptünk előre. Elvileg a fogyasztóvédelem a jegybankban is működhet úgy, ahogyan most a felügyeleten belül működik. Erre is van példa Európában: az a Pénzügyi Békéltető Testület, amelyet mi 2011-ben a felügyelet mellett működve hoztuk létre a vitás ügyek alternatív rendezésére, Szerbiában a jegybank mellett működik.

Szász Károly FOTÓ: MÓRICZ SIMON