Dohányboltosok: A bíróság az utolsó remény
Ugyanakkor ebből annak is kell következnie, hogy egy olyan átfogó pályázatot, mint a trafiktender – ami évtizedekre meghatározza a piac arculatát –, átláthatóan kell lebonyolítani, illetve objektív szempontok szerint kell elbírálni. Kérdéses, hogy ez biztosított volt-e a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban (NFM) jóváhagyott, illetve a Gyulay Zsolt által vezetett Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit (NDN) Zrt.-ben előkészített és lebonyolított tenderen.
Mint ismeretes, a trafikpályázaton 120 pontot lehetett nyerni, ebből 60 pontot adhattak az üzleti tervre. Azt azonban, hogy ezen belül pontosan mire hány pontot lehetett kapni korábban sem, s most az eredményhirdetés után sem lehet megtudni. Emellett a kiíró NDN és a területért felelős NFM csak annyit közölt, hogy nem hozza nyilvánosságra a pályázati anyagokat, ám azt már nem, hogy miért. Arról pedig még kevésbé lehet tudni, hogy kik, hol és milyen szempontok alapján döntötték el: ki kaphat 20 évre dohánykoncessziót.
A titkolózás olyan jól megy az NFM-nek és az NDN-nek, hogy bár hétfő este óta lehet tudni, kik nyertek, ám egyik állami hatóság sem érzi magát feljogosítva a nyilatkozatra. Korábban a Gyulay-féle NDN ugyanis rendre azzal hárította a sajtós megkereséseket, hogy nem az ő tisztjük nyilatkozni, mivel az NFM bírálja el a pályázatokat, ők csak a lebonyolítást vállalták fel.
Szerdai közleményében ellenben az NFM azzal próbálta „elmaszatolni” a kiírásban is feketén-fehéren olvasható döntéshozó szerepét, hogy a pályázati anyagok „előkészítését” az NDN végezte és a kiíró, azaz az NFM által kinevezett testület bírálta el a trafikpályázatokat, amit utána Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter pedig csak jóváhagyott.
Mivel az egyfordulós pályázattal szemben a minisztériumnál jogorvoslatot nem lehet benyújtani, így azok a trafikosok, akik most azzal szembesülnek, hogy elveszítik az évtizedes megélhetésüket, egyedül a bíróságnál kereshetik az igazságukat. Kérdéses, hogy Brüsszel lép-e valamit az ügyben. Tavaly nyár végén az uniós testület végül átengedte a trafiktörvényt.
A jogszabály szövegéből önmagában nem következett ugyanis, hogy az diszkriminatív lenne más piaci szereplőkre nézve. Az akkori brüsszeli kommünikéből ugyanakkor kiolvasható volt, hogy az unió szemmel tartja majd a trafikpályázat alakulását, mivel ott nagyon is érvényesülhetnek olyan mechanizmusok, amelyek a verseny ellen hatnak. Például: a pályázat beadási határideje előtt módosult a trafikokban árulható termékek köre, ami alapján változtatni kellett az üzleti terveken is. De az is befolyásoló tényező lehet, hogy ha az Országgyűlés az eredményhirdetést követően minimális szintet határoz meg a dohányáruk árrésére.
Amennyiben Brüsszel egy panasz nyomán fogást találna a magyar kormánypárt legutóbbi leleményén, úgy azzal még nem lehet semmissé tenni az egyre botrányosabb trafikpályázatot. Az uniós hatóság legfeljebb azt állapíthatja meg, hogy a tender lebonyolítása szembement az közösségi joggal.
Az általunk megkérdezett versenyjogi szakértő szerint a most pórul járt trafikosok leginkább a bíróságokban bízhatnak. Azt „kérhetik”, hogy jogellenességre hivatkozva állapítsák meg a tender semmisségét. Úgy tudni, jó pár trafikos már eldöntötte: hajlandó vállalni az állammal szembeni pereskedést. Igaz, az erősen kérdéses, hogy a várhatóan hosszadalmas eljárás végén bármi is visszaállítható lenne egykori helyzetükből.
„Hülyét csináltak belőlünk”
Az eddigi vállalkozókból alkalmazottakká válhatnak azok a zömében évtizedes szakmai múlttal rendelkező trafikosok, akik nem nyertek a trafiktenderen. A Facebookon „Trafik-Károsultak” néven csoportot szervező kiskereskedő elmondása szerint a frekventált helyen dolgozó ismerőseinél hétfő óta naponta négy-öt tendernyertes kopogtat. Szándékaik egyértelműek: átvennék az üzletet vagy a bérleti jogot. Az ott dolgozó vállalkozónak rendszerint azt ajánlják, hogy megtartják alkalmazottnak. Egy másik modellel is próbálkoznak, amely szerint névleg a tendergyőztes vinné az üzletet, ám az eddigi trafikos dolgozna tovább, csak a forgalmának egy bizonyos százalékát kellene leadnia a koncesszió tulajdonosának. Erre eddig nem volt lehetőség – az árrésbe a rezsi és a koncessziós díj mellé egy „csendestárs” már végképp nem fért volna bele. Amennyiben azonban elfogadják a minimális árrésről szóló szabályokat, erre már lesz lehetőség. „Hülyét csináltak belőlünk”, legalábbis így érzi a trafikkárosultak többsége. (B. Z.)
