– Általánosságban elmondható, hogy sokan nem csinálnak semmit ebben a kérdéskörben, aki pedig tesz valamit, az sem biztos benne, hogy megfelelően kezeli a problémát – foglalta össze az eredményeket Bíró Ferenc, az E & Y Visszaélés-kockázatkezelési üzletág vezetője. Beszédes adat, hogy a megkérdezett cégek több mint 72 százalékának egyáltalán nincs etikai kódexe, igaz, ez a szám az utóbbi években, ha kis mértékben is, de csökkent. Ahol létezik ilyen dokumentum, ott is csak 24 százalékban teljesen nyilvános, azaz bárki számára elérhető. Utóbbi szintén némi visszaesést jelent az elmúlt évhez képest, miután akkor még ez a mutató 27 százalékon állt.

Ezek fényében aligha meglepő, hogy itthon nincs egységes követelményrendszer az etikus vállalati működés témájában. A megkérdezettek szerint például a jövedelemadó-fizetési szabályok betartása, a foglalkoztatási törvények követése, valamint az alvállalkozókkal szembeni azonos elbánás nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a működésük etikusnak legyen tekinthető.

A hazai gazdasági életben eluralkodott morált jól jellemzi, hogy a felmérésben részt vevők közel negyede mérlegelne egy korrupciós ajánlatot az üzlet sikere reményében. Az pedig már kétségbeejtő mutatónak mondható, hogy üzleti partnerek között egy feltételezett korrupciós helyzet esetén a válaszadók kevesebb mint 8 százaléka fordulna a rendőrséghez. Igaz, még ez is kedvező változást jelent, hiszen 2010-ben ez az adat csupán 4,3 százalék volt. A közbeszerzéseket vizsgálva sem sokkal jobb a helyzet, ilyen ügyekben a cégek csupán 13,2 százaléka jelezne a hatóságoknak. Az viszont örömteli, hogy ha egy ilyen ügyben korrupciós lehetőség állna elő, akkor legalább a megkérdezettek közel 45 százaléka elutasítaná azt. Az E & Y kutatása szerint az egyik legelterjedtebb visszaélés a beszerzésekhez, megrendelésekhez köthető, mégis a cégeknek kevesebb mint fele rendelkezik erre vonatkozó szabályzattal vagy eljárásrenddel.

Ennél a pontnál érdemes kitérni a be nem jelentett jövedelmek alakulására is, amelyről – az E & Y anyagától független – kutatást tett közzé a GVI a napokban. A komoly számításokra építő anyag a 2010-es év adatait tudta figyelembe venni, s akkor az intézet szerint a be nem jelentett jövedelem országos átlagban 17,3 százalékát tehette ki a becsült tényleges bevételeknek. A rejtett gazdaságból származó, egy főre jutó éves pénzek kistérségek szerinti megoszlása egyébként 60 és 440 ezer forint között mozgott – állítják. Az ilyen típusú források aránya jellemzően azokon a területeken kisebb az átlagosnál, ahol magasabbak a fizetések, a helyi gazdaság és munkaerőpiac alapját pedig egy-két, főként ipari nagyvállalat jelenti.

Visszatérve az E & Y felméréséhez, Bíró Ferenc kifejtette: az adatok tükrében nem mondható meglepőnek, hogy a cégek 8,5 százaléka működtet olyan önálló részleget, amely a visszaélések megelőzésével, felderítésével foglalkozik. Ugyanakkor 32 százalékuk jelezte, hogy az elmúlt öt évben indított valamilyen eljárást etikai vétség miatt. Ezek legtöbb esetben írásbeli, vagy szóbeli figyelmeztetéssel végződtek.

Bíró Ferenc ugyanakkor elmondta, hogy a szabályozások hiányában a felelősségre vonás is komoly fejtörést jelent a vállalkozások számára, hiszen nincs hivatkozási alapja az eljárásnak, és a munkavállaló felé sem lehet bizonyítani, hogy mihez képest volt korrupt vagy etikátlan a magatartása. Összességében viszont a szakember megjegyezte: ugyan az adatok cseppet sem szívderítőek, az viszont bizakodásra ad okot, hogy mégis némi fejlődést lehet tapasztalni a cégek etikus működését illetően.