A tavaszi ülésszakra készített jelentésében csak röviden foglalkozik Magyarországgal az IMF, de a tömör prognózis sincs összhangban a friss konvergenciaprogrammal. Az IMF erre az évre stagnálást, jövőre is csak 1,2 százalékos növekedést vár, ami a közép-európai térségben amúgy a leggyengébb teljesítmény – leszámítva Szlovéniát. De a valutaalap ráadásul még hozzáteszi: a kilátásokat beárnyékolja a magas állam- és külső adósság, valamint a nem szokványos gazdaságpolitika okozta bizalom- és beruházásvesztés. Magyarországon a refinanszírozási igény – a lejáró államadósság megújítása és a keletkező éves deficit – a GDP 21 és 20 százalékára tehető idén és jövőre, s nemzetközi összehasonlításban ez magasnak számít.

A hiány is magasabbnak ígérkezik az IMF szerint: a tavalyi három százalék alatti szintről újra e fölé nő, igaz, nem sokkal, egészen 2018-ig – idén például 3,2, jövőre, 3,4 százalék –, s az adósság aránya sem zsugorodik érdemben. A tavalyi 79 százalékról 2018-ra 79,2 százalékra emelkedik, közben 2014–15-ben 80,3 százalékon tetőzik. Az IMF kissé rontotta egyébként az idei globális növekedési kilátásokat: a világgazdaság 3,3 százalékkal, vagyis 0,2 százalékkal lassabban bővülhet, ahhoz képest, ahogy a szakértők az év elején gondolták. Az Egyesült Államok gazdasága a friss összegzés szerint idén 1,9, jövőre 3 százalékkal, Japán 1,6 és 1,4 százalékkal növekedhet. Németország viszont kissé gyorsít, ebben az évben 0,6 százalékra, 2014-ben pedig 1,5 százalékra. Az eurózóna, ezen belül Olaszország, Franciaország és Spanyolország idén recesszióban lesz, de jövőre már nem. A nagy kockázatok között éppen a valutaövezetet említi az IMF, mert nagy a bizonytalanság Ciprus és Olaszország helyzete, s általában a periféria sebezhetősége miatt. Kína idei és jövő évi növekedését 8–8,2 százalékra becsüli az IMF, vagyis mérsékelt javulásra számít a tavalyi 7,8 százalék után, mert úgy gondolja, hogy mind a belső, mind a külső kereslet élénkül kissé.

A fiskális elemzésében nem lát más lehetőséget a fejlett gazdaságok számára az IMF, mint a hiányok és az adósságok csökkentését, ami viszont hosszú és keserves folyamatnak ígérkezik. Elfogadja a szakértők zömének azt az álláspontját is, hogy a GDP 80-90 százalékára rúgó államadósság visszafogja a növekedést. Észlelvén a megszorítások recessziós hatását, az IMF a strukturális költségvetési egyenleg előtérbe helyezését szorgalmazza, vagyis annak figyelemmel követését, hogy mekkora az a büdzséhiány, amelyet nem a cikluson belüli mozgások idéznek elő. Ez a megközelítés kezd teret nyerni az EU-ban is, mert így talán elkerülhető, hogy a kormányok recesszió idején túlzott megszorításokat alkalmazzanak. Az IMF az eurózóna vezetőinek ezt a megoldást nyomatékosan ajánlja.