A szakszervezet a legrosszabbtól tart
– Éppen ezért elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy a szakszervezet a saját kezébe vegye a dolgokat – mondta Mucsi Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. Egyúttal arra szólította fel a politikusokat, kényszerítsék ki a külföldi tulajdonosokból a kohófelújításról szóló döntést.
– Nincs város vasmű nélkül és nincs vasmű város nélkül – tette hozzá Cserna Gábor polgármester, aki elmondta, hogy a Dunaferr téma lesz Szijjártó Péter külügyi államtitkár következő moszkvai látogatásán. A végső megoldás a Dunaferr államosítása lehet – mondta. Kérdésünkre ugyanakkor pontosított: ez pusztán a személyes véleménye, hivatalos fórumon nem merült fel ilyen elképzelés. A Dunaferr rendesen fizeti a városnak az adót, a közvetlen állami beavatkozás akkor lenne aktuális, ha tényleg leállnának a kohók, azzal ugyanis a beszállítókat és az alvállalkozókat is beszámítva, mintegy tízezer ember munkája kerülne veszélybe. A szakszervezetek szerint egy kohó felújítása hárommilliárd forintba kerül, de ez ma még beláthatatlan távolságra van, hiszen még azt sem tudják, ki végezné el ezt a munkát. A leállítás persze nem érdeke az orosz-ukrán tulajdonosi csoportnak sem, hiszen az uniós piachoz számukra a Dunaferr jelenti a kaput. A szakszervezet arra is panaszkodik, hogy nem tudják, kivel kell tárgyalni, csak az a biztos, hogy a cég 50 százalékot meghaladó tulajdonosa az orosz Vnyesekonombank, amely korábban a Malév tulajdonosa is volt.
A Dunaferr egyébként évről évre milliárdos veszteségeket produkál, s előzetes hírek szerint ez alól az elmúlt év sem jelentett kivételt. Az üzemi tanács vezetője szerint – bár végleges számok még nincsenek – 15–20 milliárdos lehet a tavalyi veszteség.
Mezőközy András, a Dunaferr szóvivője kérdésünkre elmondta, hogy a menedzsment elkészítette a kohófelújítások költségtervét, s azt elküldte a tulajdonosoknak. Most a válaszukra várnak. Ettől függetlenül az acélgyártó vezetése reorganizációs, hatékonyságnövelő programot dolgoz ki, de hogy ez jár-e tömeges elbocsátásokkal, arra egyelőre a tervezés jelenlegi fázisában nem lehet konkrétumokat mondani.
Az 1-es kohót januárban leállították, miután elodázhatatlanná vált felújítása. A szakszervezetek szerint január óta semmilyen előrelépés nem történt a beruházással kapcsolatban. Véleményük szerint, ha a tulajdonosi döntés április végéig nem születik meg, akkor idén már biztosan nem kapcsolódik be a termelésbe ez a kohó. A hét évvel ezelőtti elvégzett utolsó felújítás csaknem ötven napot vett igénybe, költsége akkor tízmillió euró volt. Ugyanakkor a 2-es kohóval sincs minden rendben, az is rossz állapotban van. Így a szakszervezet szerint valós veszély, hogy ezek leállnak, s így a folyékony fázisban megszűnik a termelés, ami annyit tesz: az acélgyártás leáll. A kohók leállása miatt a hideghengermű működése is veszélybe kerülne, mert a kialakított technológia miatt ahhoz szükség van a folyékony fázis működésekor keletkező kohógázra.
A társaság piacai nehéz helyzetben vannak, amit súlyosbít, hogy tavaly a világpiaci acélárak még csökkentek is, miközben a Dunaferr versenyképességén lényegében semmit sem javult. Pedig erre nagy szükség lenne, miután a világ nagy acélüzemei éppen ebben látják a jövőt, s igyekeznek minél többet a termelés fejlesztésére, hatékonyabbá tételére költeni. A nagy gyártók próbálnak a magas hozzáadott értékű termékek irányába mozdulni, hogy az olcsó előállítást végző, tömegtermékeket gyártó társaságok fojtásából kikerüljenek. Ebben a környezetben a Dunaferr számára az egyetlen alternatívát a fejlesztés jelenti.
