A tagállamok részéről ugyanis lendületet kapott az adócsalás elleni és a banktitkok feltörésére irányuló küzdelem. Az apropót Ciprus szolgáltatta, melynek túlméretezett bankrendszerét az offshore pénzek hizlalták. S olyan betétesek is ott tartották vagyonukat, akik nem szeretik a kérdéseket. A ciprusi bankokban elhelyezett orosz tőke és a pénzmosási vádak miatt is nehéz volt Németországban elfogadtatni a mentőcsomagot. Ráadásul az Európa-szerte érezhető megszorítások közepette minimális politikai elvárás az adócsalók, adókerülők ellehetetlenítése.

Ciprus megmentése után a többi nagy bankszektorral rendelkező ország került górcső alá, különösen a banktitokhoz szigorúan ragaszkodó két tagállam, Luxemburg és Ausztria. A félmillió lakosú Luxemburgban a pénzügyi szektor hússzor akkora, mint az éves gazdasági teljesítmény (GDP). A Reuters adatai szerint 26 országból 141 bank és 3840 befektetési alapnak ad otthon, melyek 70 országba értékesítenek. Csak a befektetési alapok vagyona 2,5 ezer milliárd eurót tesz ki, ami az ország GDP-jének ötvenötszöröse. A fordulópontot a héten az hozta, hogy Luxemburg bejelentette: bankrendszere 2015-től bekapcsolódik az automatikus bankbetét-adatcsere rendszerbe.

Ezek után már csak Ausztria marad, amely ragaszkodik a banktitok fenntartásához. Az Európai Bizottság szerint ezzel „magányos és fenntarthatatlan” helyzetbe sodorja magát az ország. Algirdas Semeta adóügyi EU-biztos „elfogadhatatlannak” nevezte Ausztria makacsságát. Werner Faymann, osztrák szociáldemokrata miniszterelnök korábban békülékeny hangot ütött meg, s közölte, készen állnak tárgyalni Brüsszellel, amennyiben osztrák állampolgárok banktitkaira nem vonatkozna az információcsere. Ám koalíciós partnere, az Osztrák Néppárt bekeményített. Fekter az Ausztriára irányuló politikai nyomást pénteken megpróbálta Nagy-Britannia felé terelni, mondván nekik sem ártana rendet tenniük a hátsó udvarukon, például a brit Csatorna-szigeteken.

Szombaton az uniós pénzügyminiszterek informális tanácskozásán Dublinban megvitatják az adócsalások kérdését, s terítékre kerül az öt nagy tagállamtól érkezett kezdeményezés is. Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, és Nagy-Britannia további, automatikus információcserében állapodtak meg, ami egy olyan amerikai szabályozást vesz alapul, melynek értelmében minden állampolgárnak be kell jelentenie külföldi bankszámláit, és a külföldi bankok az amerikai adóhatóságnak jelentik amerikai ügyfél létezését. Ehhez hasonló uniós szabályozás elfogadását akadályozta eddig Luxemburg és Ausztria.

A tervezett irányelv értelmében szabadon cserélhetnének gazdát az információk arról, aki az EU-ban él és itt is van bankszámlája. Ugyanakkor fennáll a félelem, hogy ha ennyire szigorú lesz a szabályozás Európában, akkor más piacok járhatnak jól, kezdve Mauritiustól, Szingapúron, Hongkongon át a Kajmán-szigetekig. Fekter azt hangsúlyozta egy interjúban, hogy az automatikus információcsere sérti a magánszférát, hozzátéve, hogy Ausztria magas adóival egyáltalán nem az adócsalók paradicsoma. A külföldi tulajdonú bankszámlák aránya egyébként Ciprushoz képes meglehetősen kicsi. A Reuters szerint uniós állampolgárok 35 milliárd eurót tartanak osztrák bankokban, ami az összes betét tizede.

Ausztriában a banktitok történelmi hagyomány, érzelmi kérdés, ami az alkotmányban is szerepel. Az irigységtől, a hatóságoktól való félelem is szerepet játszik abban, hogy az osztrákok ilyen nehezen engedik el ezt a nemzeti hagyományt. Kihasználva a politikai lendületet, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke pénteken úgy döntött, az adócsalás is szerepel majd az uniós állam- és kormányfők május 22-i csúcstalálkozóján.