Csak a százezer euró, azaz harmincmillió forint alatti bankbetétek tulajdonosai alhatnak ezentúl nyugodtan, az ő pénzük a „szent és sérthetetlen” kategóriába tartozik – szögezte le egy hét végi tévéinterjúban Olli Rehn, az Európai Bizottság pénzügyi biztosa, egyben alelnöke. Egy készülő új uniós szabályozás szerint a nagybetéteseknek részt kell majd vállalniuk a bankmentő akciókban. Rehn is megemlítette, hogy a ciprusi válságkezelésnél alkalmazott módszer – miszerint a tízmilliárd eurós nemzetközi hitelcsomag megítéléséhez szükséges 5,8 milliárdos önrészt a nagybetétesektől veszik el – egyszeri és különleges volt. Más kérdés, hogy a betétjük átlagosan hatvan százalékától kényszerű búcsút vevő polgárokat ez nem vigasztalja. A jövőben egy hierarchikus sorrendet állítanak majd fel, s az alapján osztják el a bankcsőd esetén a fizetési kötelezettségeket. Első helyen a bank részvényesei szerepelnek, s csak mögöttük következnek a védelemben nem részesülő nagy betétek és befektetések – írja a Reuters.

Jól meg kell tehát nézni, hogy mennyire erős bankokban és milyen porciókban tartja az ember a pénzét. A Bankmonitor.hu elemzésében arra emlékeztet, hogy Rehn szavai nem hordoznak forradalmi újdonságokat, csupán arra utalnak, hogy az eddigi íratlan szabályt – bankcsőd esetén is érinthetetlen a betétesek pénze – a jövőben más játékszabályokkal váltják fel. Az egységes uniós direktíva szerint eddig is felhasználhatók voltak a százezer eurót meghaladó betétek a bankmentéshez, csak a botrány és felzúdulás megelőzése érdekében a bevett recept szerint az állam rendre belépett a betétesek helyére, és állta a cechet –ám ilyen többé nem lesz.

Rehn egyébként Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnökének szavaihoz csatlakozott, aki a múlt csütörtöki kamatdöntő ülés utáni sajtótájékoztatóján a ciprusi műveletet megismételhetetlenek, a gazdaságélénkítés monetáris eszközökkel történő támogatását pedig szükségesnek tartotta. A finn biztos most nem mondta ki, amit a németek gondolnak, nevezetesen hogy az EU-nak elege lett a közösségen belüli adóparadicsomi állapotokat kínáló országokból, különösképp, ha a közös kasszából kell a pénztologatásból jól megélő, majd a válság beköszöntével segítségre szoruló országokat kimenteni, mint legutóbb Ciprust. Becslések szerint a német jövedelmek közel húsz százaléka vándorol külföldre ahelyett, hogy otthon adózna – igaz, magasabb kulccsal.

Cipruson a százezer euró feletti bankbetétek „bevonása” a válságkezelésbe súlyos következményekkel jár az egész kelet-közép-európai térség fejlődésére – állapította meg az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) közgazdásza, Jeromin Zettelmeyer. A szakember szerint az ott alkalmazott módszer, a betétesek megadóztatása komolyan erodálja a befektetői bizalmat, és ennek számos látható jele lesz. Az EU szerinte nem kommunikálta hihetően és kellő határozottsággal, hogy a ciprusi betétadó egyszeri és megismételhetetlen lesz, így az óvatos tőkét már ezzel is távozásra készteti a magas adósságállománnyal veszélyeztetett országokból, pontosan onnan, ahol külföldi források és az exportlehetőségek biztosítása a gazdasági növekedés legfontosabb kulcstényezői. A tőkekivonás, a bankrendszer konszolidációjának magas költségei a hitelezés, a beruházások visszaszorulása révén gátolja a növekedést, s innen egyenes út vezet az eladósodásig, az uniós vagy IMF-mentőövig.

Zettelmeyer a Bloombergnek adott interjúban háromszázalékos átlagos növekedési rátát becsült arra a 29 felzárkózó kelet-európai országra (köztük számos szovjet, illetve jugoszláv utódállamra), amelyekben az EBRD hiteleivel támogatja a fejlesztéseket. Tavaly 2,6 százalékos volt körükben a növekedés. Prognózisát május elején aktualizálja az EBRD, amely jelentős lefelé irányuló kockázatokat lát a ciprusi események következtében, ugyanakkor ezeknek a hatását az eltelt idő rövidsége miatt rettenetesen nehéz felmérni – ismerte el Zettelmeyer. A hatodik euróövezeti mentőcsomag legfőbb „várományosának” a szakemberek Szlovéniát tartják, de az EBRD-nél úgy látják, nem lesz erre szükség, és az új kormány reformintézkedésekkel rendbe tudja tenni a gazdaságot és megerősíti a bankrendszert, amely az építési beruházásokhoz adott, s a válság miatt bedőlt hitelállománya miatt került nehéz helyzetbe.