Plusz egy kávé, ismeretlenül
A „felfüggesztett kávé” intézményének rendszerét az aktivisták néhány nap alatt hozták tető alá.
Nápoly kávézóiban az 1900-as évek táján terjedt el, hogy a tehetősebb vásárlók egy pluszkávét is rendeltek a sajátjuk mellé, de azt nem itták meg, csak előre kifizették. Később a kávézóba betérő rászoruló elkérhette a – caffe pagado – kávét. Magyarországon egyelőre még a nehézkesebb, „felfüggesztett kávé” –caffe sospeso – kifejezéssel barátkozik a közvélemény.
A jólét növekedésével a 70-es évekre elhalványult a szokás, és a 2000-es évekre már csak karácsony körül volt hagyomány egy-két nápolyi kávézóban pluszkávét rendelni a rászorulóknak. A világválság, illetve az elszegényedés nyomán azonban már Európa-szerte újra terjed a jótékonyság eme névtelen, de mindennapi formája. Mára Londonban több ezer pubban él a lehetőség, de a szokás népszerű Bulgáriában, terjed Ukrajnában és Oroszországban is.
Magyarországon néhány nappal ezelőtt jelent meg a plusz egy kávé, méghozzá néhány lelkes civil önkéntes munkájának köszönhetően. Kezdeményezésükre vevő volt a facebookos közönség, az futótűzként terjedt a közösségi portálon. A négy szervező – Gáspár Katalin, Galambos Róbert, Csibi Katalin, Papp Gini – is a Facebookról ismeri egymást, ott ismerkedtek meg, és a közösségi portál az „irodájuk” is. Gáspár Katalin – „civilben” a Harmonet weboldal társtulajdonosa – mondja: néhány napja az egyikük, Papp Gini mutatott egy olaszról lefordított cikket a szokásról. Az ötlet megtetszett a neten szerveződött baráti körben, majd március 28-án „suspended coffee Magyarország” néven Facebookoldalt nyitottak (a suspended angolul ugyanaz, mint a sospeso olaszul: felfüggesztett). Az oldal néhány nap alatt több mint háromezer like-ot gyűjtött be, majd szinte azonnal elkezdték regisztráltatni magukat a kávézók és más egységek is. A szervezők a netes rajongókkal szavaztatták meg, mi legyen a kezdeményezés magyar neve, így született meg a „+1”név.
A regisztrált szolgáltatók között nemcsak kávézók vannak, hanem pékségben, élelmiszerboltban, fodrászatban, gyermek játszóházban, sőt – mivel a rászorulók gyakran négylábú sorstársakkal is megosztják az életüket – állateledelboltban is fizethetnek plusz egy adagot a szolidáris vásárlók. Hogy ez csak kezdeti lelkesedés-e, vagy a magyarok szolidaritása mutatkozik meg színesebben, még nem tudni.
Alig egy héttel a négy facebookos barát ötletelése után a Stadionoknál lévő Réteskuckóban már reggel óta gazdájára vár egy rétes – tudtuk meg Gellai Andrea társtulajdonosától. A rétesbüfé tegnap csatlakozott a kezdeményezéshez. Andrea maga is a neten olvasott az ötletről, kedden csatlakozott hozzá. Náluk a „rendszert” egyelőre egy kockás füzet képviseli: ebbe írják fel, hogy hány előre kifizetett pluszrétest adhatnak annak, aki kéri.
Jóval régebben hallott viszont az ötletről Kápolnai Gábor, a Kőleves egyik tulajdonosa. Mint mondja, nem is gyökeresen új dologról van szó: bár nem verték nagydobra, a Kőlevesnél is szokásban volt, hogy a környék megnehezült életű, javarészt művészeit lehetőségükhöz képest támogatták. Hangsúlyozza azonban – amit egyébként Gáspár Katalin is elmondott –, hogy itt nem a hajléktalanellátás új, alternatív módjáról van szó, hiszen erre a vendéglátóhelyek nem alkalmasak.
A szívességből fizetett +1 kávé, meleg étel inkább azoknak a vendégeknek jár, akik korábban még megengedhették maguknak, hogy időnként egy-egy kávézó vagy büfé vendégeiként fogyasszanak, ám az utóbbi években elveszítették a munkájukat, megcsúszott az életük. A pluszkávé gesztusa életben tartja bennük azt az érzést, hogy ehhez a közösséghez tartoznak. Kápolnai Gábor szerint a rendszer alighanem úgy működik legjobban, hogy a vendéglős, kávézós jól ismeri a környékbelieket, és pontosan tudja, hogy ki az, aki ma már nem tudja megengedni magának, hogy beüljön valahová egy kávéra vagy bármi másra, és fel tud ajánlani neki egy-egy előre kifizetett kávét vagy meleg ételt.
Gáspár Katalin is hangsúlyozza: arra koncentrálnak, hogy ez ne afféle jótékonysági program vagy pláne védjegy legyen. Céljuk, hogy a „plusz egy” afféle megszokássá váljon a vásárlók és a szolgáltatók körében egyaránt, a szolidaritás egy mindennapi formájaként. Megőriznék az önkéntes, netes szervezés spontán báját, s inkább résztvevőket toboroznak, akiknek nem szabják meg, hogy pontosan milyen módon szolgálják ki a nélkülöző látogatóikat.
A rendszer akkor működik jól, ha valaki ismer a lakókörnyezetében rászorulót, annak maga is ajánl egy vendéglőt vagy kávézót, ahol az illetőt várja egy kávé, de ugyanígy a vendéglős számára is természetesnek kell lennie, hogy van olyan vendég, aki méltányossági alapon kaphat egy-egy ingyenkávét vagy meleg ételt.
