Nem minden hitel, ami fénylik
Nem bővült a nem szokványos eszköztár sem, szemben a japán jegybank aznap reggeli bejelentésével, hogy pénzáradatot zúdít a szigetország gazdaságára a 15 éve kínzó defláció megszüntetésére.
Az európai részvényindexek lefelé ereszkedtek Mario Draghi megjegyzései után, amelyek magyar szempontból is figyelemre méltóak, hiszen az EKB elnöke rávilágított arra, hogy a nagy jegybankok nem szokványos likviditásbővítő programjai nem pörgették fel a hitelezést a kívánt mértékben. A jegybankelnök már korábban is utalt rá: aggasztja, hogy a széttöredezett euróövezeti pénzügyi piacon főként Olaszországban és Spanyolországban a kis- és középvállalatok nagyon drágán és nehezen jutnak hitelhez. Ezért sok elemző arra számított, hogy Draghi esetleg újabb ösztönző lépéseket jelent be. A kérdésekre reagálva azonban azt mondta: az EKB-nak a hitelezés serkentését szorgalmazó korábbi ötletei egyes eurózónabeli országokban jól működtek, míg másutt kudarcot vallottak, s az okokat még tanulmányozni kell. Hozzátette: az EKB a bankokat sem feltőkésíteni, sem a kormányok strukturális reformjait pótolni nem tudja. De a recessziós környezetben az uniós jegybank készen áll a kamatcsökkentésre és további nem szokványos lépésekre is, ha szükséges. Amire azonban Draghi szerint minél előbb szükség lenne, az a bankunió megvalósítása. Ez oldhatná a valutaövezetben a piacok széttöredezettségének a problémáját. Az egységes felügyeleti, feltőkésítési, szanálási átalakítási rendszer hiányára rámutatott a ciprusi válság is.
A Bank of England tapasztalataira is utalhatott az elégtelen hitelezési jelenséget kereslet- és bizalomhiánnyal, illetve kockázatkerüléssel magyarázó Mario Draghi, hiszen a hitelező bankoknak felajánlott olcsó londoni jegybanki finanszírozás sem lendítette fel ezt a tevékenységet a szigetországban, mint arra a Financial Times a minap rámutatott. S a monetáris bizottság úgy döntött, hogy továbbra sem bővíti a 375 milliárd fontos, tavaly év végéig alkalmazott értékpapír-vásárlási programot. Megfigyelők szerint ez Mervyn King elnök vereségeként értékelhető. A tagok zöme ugyanis aggódik, hogy a kétszázalékos célnál immár tartósan magasabb infláció beépül a várakozásokba, s ezért nem adta hozzájárulását további jegybanki könnyítéshez. De a borús gazdasági kilátások miatt – öt éven belül harmadszor fenyeget a recesszió veszélye – előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, hogy tovább lazítson az angol jegybank. Februárban 2,8 százalékos inflációt mértek, ám George Osborne pénzügyminiszter – Mervyn King és az őt nyáron váltó Mark Carney beleegyezésével – engedélyezte a Bank of England számára, hogy a célnál magasabb inflációt rugalmasan kezelje. Elemzők szerint májusban a monetáris politika felülvizsgálatakor vagy a júliusi elnökváltás után újabb jegybanki könnyítés várható.
A jegybankok nagy napját a japán kezdte, amelynek bejelentését viszont a tokiói tőzsde kitörő örömmel, több mint kétszázalékos emelkedéssel, a jen pedig nagy árfolyamvesztéssel honorálta. A decemberi választások győztese, Abe Shinzo kormányfő új jegybankelnököt jelölt, Kuroda Haruhikót, aki nagyszabású programot hirdetett a 15 éve tartó defláció megszüntetésére. Két év alatt két százalékra gyorsítaná az infláció iramát a jegybank, s ezért megkétszerezni tervezi a monetáris bázist, azaz a forgalomban lévő készpénz mennyiségét és a jegybanknál tartott kereskedelmi banki tartalékok összegét. Havonta 78 milliárd dollár értékben vásárolnak főként állampapírokat, a korábbi mennyiség kétszeresét fordítják ilyen célra. Eltörlik a vásárlások plafonját, és növelik a portfólióban lévő kötvények futamidejét.
A jegybankelnök hangsúlyozta, hogy ezzel véget vetnek az áresésnek, de nem kívánják finanszírozni az állami költekezést, bár a kormány kész a fiskális élénkítésre, s egyelőre a nemzetközi szervezetek e lépéseket üdvözlik is. A jen látványos gyengülése megint felidézi az árfolyamháború rémét, s Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter már tett is egy megjegyzést: strukturális reformok nélkül a jegybanki akció mit sem ér.
