A válság 2008 őszi elmélyülését követően a bankok nehezen jutottak devizaforrásokhoz, ezért a jegybank 2008-ban, 2009-ben, de még 2011-ben is egy sor új programot indított, hogy enyhítse a piaci feszültségeket, és növelje a bankok likviditását. Ezek az úgynevezett swapeszközök (lényegében devizacseréről van szó, a bankok forintjáért a jegybank devizát ad hosszabb-rövidebb időre) alapvetően sikeresek voltak, de mint azt egy tanulmányában az MNB is elismeri: a vállalati hitelezés visszaesését ezzel nem tudták megállítani. A válság első időszakában a bankoknak a deviza- mellett forintlikviditásra is szükségük volt. Az MNB 2008 októberétől több lépésben bővítette a jegybanki hiteleknél elfogadható fedezetek körét: előbb a kapcsolt vállalkozások jelzálogleveleivel, majd az önkormányzati kötvényekkel, végül a fedezetek minimális minősítésének csökkentésével - ez azt jelenti, hogy kockázatosabb eszközöket is felajánlhattak a bankok a jegybanki források fedezetéül. Még 2008 őszén a jegybank kéthetes és hat hónapos hiteleszközöket vezetett be, vagyis szükség esetén forinthitelt nyújtott a bankoknak, decembertől pedig ötről két százalékra csökkentette a kötelező tartalékrátát, ezzel növelve a bankok szabad forrásait. Tavaly márciusban az MNB bevezette kétéves, kedvezményes feltételű hitelét, ezt azok a bankok vehették igénybe, amelyek vállalták, hogy legalább szinten tartják vállalati hitelállományukat. A hitel feltételeit 2012 októberében jelentősen enyhítette a jegybank, a kereslet azonban így is csekély maradt.

Az MNB 2010-ben hirdette meg jelzáloglevél-programját, mellyel a piac likviditásának növelését célozta. A program 2010 végén lezárult, és mivel egyrészt a jelzálogbankok meglehetősen passzívak voltak (mindössze egy sorozat kibocsátására került sor), másrészt a forinthitelezés várt felfutása elmaradt, 2011-ben nem hirdették meg újból a programot, hiába kérte azt egyébként többször is az Orbán-kormány. A program hatására 2010 elején némileg csökkentek a piaci felárak, de számottevő és tartós javulást ezzel sem sikerült elérni.

Állampapírt is vettek

Az MNB-nek Simor András vezetése alatt az értékpapírpiacon is be kellett avatkoznia. A jegybank az elsődleges forgalmazói körbe tartozó bankokkal kötött megállapodás keretében 2008 októberétől 2008 végéig 250 milliárd forint értékben vásárolt állampapírt a másodpiacon, vagyis nem közvetlenül az államtól (mivel ezt nem teheti meg), hanem a befektetőktől. A piaci szereplőkkel koordinált beavatkozásra azért volt szükség, mert a likviditás drasztikusan romlott, a külföldi befektetők két hónap alatt ezermilliárd forint értékben szabadultak meg magyar állampapírjaiktól. A magyarországi bankok partnerek voltak a beavatkozásban, a jegybankkal kötött megállapodásnak megfelelően az MNB vásárlásait meghaladó mértékben növelték állampapír-állományukat. A teljes képhez azért az is hozzátartozik, hogy a piac likviditását rövid távon még így sem lehetett teljesen helyreállítani, ehhez szükség volt az EU/IMF-hitelmegállapodásra is.