A Monetáris Tanács döntése után Gárgyán Eszter, a Citibank vezető elemzője a papírforma-eredmény mellett azt emeli ki, hogy a döntés indoklásában egyetlen olyan unortodox jegybanki gazdaságélénkítő eszköz alkalmazásáról sem tesznek említést, amelyekről Matolcsy György még beiktatása előtt beszélt. Ez a monetáris politika jövőjére nézve bizonytalanságot jelent, vagyis a helyzet e téren még korántsem tiszta.

Az elemző a jegybank jövőképét túl optimistának látja, mind a növekedést, mind a GDP-arányos államháztartási hiány garantáltan 3 százalék alatt tartását illetően. Meglepőnek tartja, hogy amíg az infláció leszorítása és a növekedés beindítása érdekében további kamatcsökkentést vetít előre magatartásával a monetáris tanács, aközben célzást tesz arra, hogy akár szünetet is tarthatnak, ha az országkockázati felár, a forintárfolyam vagy az állampapír-piaci kereslet alakulása azt indokolja.

Ez Gárgyán Eszter szerint felettébb valószínű, ugyanis az új jegybanki vezetés a növekedés szolgálatába állított monetáris eszközökkel előbb-utóbb biztosan előlép, és sok függ majd ezek fogadtatásától. Ha pozitív az értékítélet, akkor folytatódhat a csökkentési ciklus.

Bebesy Dániel, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere továbbra is kitart véleménye mellett, miszerint a monetáris tanács egyelőre nem folyamodik a nem konvencionális jegybanki eszközök alkalmazásához. A jegybank eddigi szakmai stábjának ismert volt a véleménye az ilyen lépések hazai alkalmazhatóságának korlátjairól. Feltehetőleg az új vezetés megpróbál majd valamiféle szakmai alátámasztást szerezni, még mielőtt ilyen lépések mellett döntene.

Bebesy felhívja arra a figyelmet, hogy – az e téren semleges MNB-állásponttal szemben – az elmúlt időszakban egyértelmű romlás volt tapasztalható Magyarország külső kockázati megítélésében. Intő jel, hogy a továbbra is jelentős keresletet vonzó állampapír-aukciók ellenére az utóbbi hetekben sokat gyengült a forint, és a CDS-felárunk megugrása mellett a külföldiek által birtokolt állampapír-állomány csökkenése is egyértelműen jelzi, hogy az alacsonyabb kamatok mellett már nem olyan vonzó a magyar állampapír.

Az elemzői konszenzus szerint a 4,00–4,50 százalék közötti szint az, ahonnan mélyebbre súlyos következmények nélkül nem vihető le a kamat. A 4,50 százalékot támogató külső környezetben a fél év végére elérheti az MNB, a négy százalékhoz azonban sokkal több idő, nagyobb nyugalom és kiszámíthatóbb gazdaságpolitika szükséges. A jegybank részéről pedig a piacizgató unortodox lépések elkerülését feltételezi ez a kamatszint.