Ciprus a turizmus mellett alapvetően a bankrendszeréből, illetve abból él, hogy kedvező feltételeket kínál a nála letelepedő külföldi társaságoknak.

Jellemzően európaiak, leginkább oroszok, de sok magyar is ciprusi bankokban tartja megtakarítását, illetve Cipruson bejegyzett vállalkozáson keresztül tulajdonolja cégét, részben adózási okokból, részben azért, mert így könnyebb elfedni, hogy ki az adott társaság tényleges tulajdonosa. Ugyan ezekből a pénzekből, illetve befektetésekből most talán hazahoznak valamennyit a magyarok, a döntő részét valószínűleg inkább más országba telepítik át. Becslések szerint a magyarok 150-200 milliárd forintot tarthatnak ciprusi bankokban.

A magyar állampolgárok 1996 óta legálisan nyithatnak külföldön számlát, így vélhetőleg ennek az összegnek egy része legálisan szerzett, itthon már leadózott jövedelemből származik, ám biztosan pihennek ott olyan pénzek is, melyek eredete nem tiszta, vagy adóelkerülési céllal vitte külföldre tulajdonosa.

Utóbbiak esetében nyilvánvaló, hogy ezek után sem hozzák vissza azokat, ám vélhetőleg a legálisan szerzett vagyonok nagyobb része sem tér haza. Alighanem az ügyfelek olyan helyet keresnek, ahol igazán biztonságban érzik a pénzüket, még akkor is, ha adózási szempontból ez nem túl kedvező. A várakozások szerint leginkább Ausztriába, Németországba és persze Svájcba, Luxemburgba vihetik majd Ciprusról megtakarításaikat a magyarok.

Ennél egy nagyságrenddel nagyobb tételt jelentenek a vállalkozásokhoz kapcsolódó befektetések. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint a magyarok, illetve a Magyarországon bejegyzett társaságok közvetlen ciprusi tőkebefektetései értéke 2011 végén meghaladta az 535 milliárd forintot. A Ciprusról Magyarországra irányuló tőkebefektetések értéke pedig ekkor csaknem a duplája, 981 milliárd forint volt, s ennek kétharmada speciális célú vállalatokhoz, kvázi offshore cégekhez kötődött.

Az Opten céginformációs szolgáltató adatai szerint az offshore hátterű cégek harmada, mintegy 1500 magyarországi társaság van részben vagy egészében Cipruson bejegyzett vállalkozás tulajdonában. Mivel ezeket a társaságokat jellemzően adózási okokból vagy a tulajdonos elfedésének céljából birtokolják ciprusi cégen keresztül, így a betétekhez hasonlóan ezen a téren sem várható jelentős hazatelepülés. A tehetősebb magyarok hazai vállalkozásaik tulajdonlására Ciprus mellett előszeretettel hoznak létre cégeket – egyebek mellett – Luxemburgban és Svájcban is.

Az MNB adatai szerint Luxemburgba irányuló magyar tőkebefektetések értéke 2011 végén 11 725 milliárd forint volt, ugyanez Svájc esetében 15 676 milliárd. Ezeknek az összegeknek a nagyobb része azonban valószínűleg csak olyan pénz, amelyet átfolyatnak Magyarországon, és nem kapcsolódnak itteni befektetésekhez, vállalkozásokhoz. A Luxemburgból ideirányuló tőkebefektetések értéke ugyanekkor 5838 milliárd, a svájci pedig „mindössze” 768 milliárd forint volt.

A magántulajdon védelmében lehet bízni – Jog sem segíti ki a betéttulajdonosokat

A morális megítélés szempontjából elkülönül egymástól a százezer euró alatti és az a fölötti betétek esete, és jogilag sem ugyanaz a helyzet, hiszen az unióban egységesen, százezer euróig érvényes a betétbiztosítás. A lapunk által megkeresett nemzetközi jogászok azért megjegyzik, a betétbiztosítás akkor lép érvénybe, ha egy bank csődhelyzetben van, jelen esetben pedig Cipruson nem erről van szó, hiszen a pénzintézetek nem fizetésképtelenek – egyelőre. Kérdés, mi történik akkor, ha a jogszabályok szentesítése előtt kinyitnak, s az ügyfelek megrohamozzák a fiókokat.

Ez egyelőre csak fikció, abban ugyanakkor mindannyian egyetértenek, ha a szigetország parlamentje törvénybe iktatja az egyelőre tervek szintjén létező elképzelést, akkor a nemzetközi jog előírásai alapján aligha lehet megakadályozni, hogy a betétek egy részét valóban elvonják. – Ha az intézkedés helyi jogszabályok alapján történne meg, akkor a jog eszközei korlátozottak a források visszaszerzésére, ugyanis ez így a vagyonadó egy formája lehet, amit elismer a nemzetközi és a közösségi jog is – mondta Szántó Tibor, az Allen & Overy budapesti irodájának vezető jogásza.

Hozzátette: az olyan közösségi alapelvekkel, mint például a magántulajdon védelme, össze lehet vetni egy esetleg megszületett jogszabályt, s nyilván lenne nyomás a betéttulajdonosok körében abba az irányba, hogy részletesen vizsgálják, megfelel-e az intézkedés a közösségi jognak. Ha később kiderül, hogy nem, vagy nem teljesen, annak valamilyen következménye bizonyosan lesz. Ez a folyamat azonban az uniós eljárásokat ismerve igen hosszú ideig tarthat. (V. G. G.)