– Nem gondolom, hogy ez lenne a megoldás, mint ahogy azt sem, hogy az unió biztosának vagy az Európai Bizottságnak lépnie kellene az ügyben – reagált Siim Kallas, az unió közlekedési ügyekért felelős biztosa, amikor azt kérdeztük tőle, mi a véleménye néhány európai parlamenti képviselő kezdeményezéséről, miszerint általános szabályozás rendelkezzen arról, mi minősül kézipoggyásznak, és mi nem.

Az uniós parlament egyik tavaly év végi plenáris ülésén Kósa Ádám és Bánki Erik fideszes néppárti képviselők az utasok jogainak sérelmeként méltatlan eljárásnak nevezték a fapados légitársaságok csomagszabályzatait s az azok között felfedezhető különbséget, amivel szemben hatósági fellépést szorgalmaztak. Kósa Ádám hozzászólásában elfogadhatatlannak nevezte a kialakult helyzetet, és mielőbbi cselekvést sürgetve javasolta az egységes irányelv létrehozását.

– Nap mint nap több millió utas életét nehezíti meg, hogy a fedélzetre felvihető csomagoknál sokszor ellentmondó információk találhatóak a légitársaságok honlapján, vagy az utasok a reptéren szembesülnek azzal, hogy poggyászaik adott esetben túlméretezettek, túlsúlyosak. A légitársaságok pedig aránytalan mértékben szabnak ki pótdíjakat. Az utasok nemegyszer megalázó helyzetbe kerülnek csomagjaik méretének megvizsgálásakor – részletezte Kósa a problémákat. Bánki Erik hozzászólásában rámutatott: a diszkont-légitársaságok néhány éve bevezetett gyakorlata nagyon nehezen követhető az utasok számára más légitársaságokhoz képest.

Gurmai Zita szocialista EP-képviselő a vita kapcsán kiadott közleményében leszögezte: ha a piaci viszonyok nem képesek megvédeni a fogyasztók érdekeit, akkor az Európai Uniónak kell ezt megtennie a kézipoggyászokra vonatkozó szabályozás harmonizálásával, amely valamennyi utasnak ésszerű mennyiségű fedélzetre vihető csomagot engedélyezne, beleértve a reptéri boltokban vásárolt termékeket is.

A magyar képviselők által felvetett probléma súlyát másként ítéli meg a biztos. – Az utasok az interneten tájékozódhatnak a fedélzetre vihető csomagok méretéről, a jegy megvásárlásakor ezekre a feltételekre fel is hívják a figyelmet a cégek.

Uniós szabályozás helyett ildomos volna, ha a piaci verseny ezen a területen is megmutatkozna – mondta el véleményét a közlekedési biztos.

A dolog súlyának megítélésekor persze bizonyosan szempont az is: ki mennyit utazik diszkont-légitársaságokkal. A Malév csődjét követően a magyar képviselők még inkább a diszkont légitársaságok járatait veszik igénybe, hiszen a Brüsszel fő repterére járó Brussels Airlines gépei telítettek, jegyárai pedig – mivel egyedül repülnek oda – igen magasak. Így a magyar képviselők testközelből tapasztalhatták a magyar Wizz Air „innovációját” is, miszerint a nagyobb méretű kézipoggyászért már fizetni kell az utasoknak – tavaly ősz óta csak azt a csomagot lehet ingyen a fedélzetre vinni, amely befér az ülés alá, a felső csomagtartóban elhelyezhető kis bőröndökért 2750 forintot kér a légitársaság – mindezt arra hivatkozva, hogy a sok kézipoggyász miatt zsúfolt a kabin, és a beszállítási folyamat is kényelmetlen.

Tapasztalataink szerint a beszállítás kényelmetlenségét az új intézkedés csak fokozta. A reptér tranzitterületén belül ugyanis a kapuk előtt egy újabb ellenőrzés vár a Wizz utasaira: a hoszteszek a kézipoggyász méretét ellenőrzik, címkézik, hogy az a kicsi vagy a nagy kategóriába esik, s vetik össze mindezt az utas által megvásárolt jeggyel. Ez pedig azt eredményezi, hogy a biztonsági átvizsgálást követően még újabb két sorban állás vár minden egyes Wizz-utasra. A Wizz Air ugyanakkor elégedett a rendszer tapasztalataival – alighanem a légitársaság a bevételek alapján ítéli meg azt.

Minden egyes extra díjért szállított poggyász igen komoly nyereséget jelent a légitársaságoknak: miközben az egyes repülőtereken pár száz forintnyi költséget jelent a csomagkezelés, amit a reptérnek és a földi kiszolgáló cégnek fizetnek, addig társaságtól függően 3-8000 forintot számláznak az ügyfélnek.