A telekomról álmodik a kormány
Az viszont biztos, hogy az utóbbi napokban megszellőztetett Vodafone-felvásárlás messze nem a legkézenfekvőbb kifutása a történetnek, sőt a piacra rálátó forrásaink többsége úgy véli: annak a megszellőztetése csak arra jó, hogy beszéljenek róla, mindaddig, amíg a háttérben más üzletek alakulnak. Információink szerint a kormányzati vételi szándék tárgya lehet például a francia hátterű Antenna Hungária, de akár más piaci szereplők is.
A múlt héten az Origo szellőztette meg, hogy az állam megvásárolná a Vodafone-t, majd a sorozatos és kategorikus cáfolatok ellenére tegnap a HVG állt elő ugyanezzel, de immár azt is tudni vélte, hogy Orbán Viktor kabinetjének 200 millió eurója van a projektre. Ha létezik is ilyen terv, kiötlői meglehetősen felületesen ismerik a hazai távközlési piacot, elmélkedésük pedig egyoldalú. Elég csak megnézni a Vodafone Magyarország Zrt. cégkivonatát, amely szerint 2011-ben a cég árbevétele a tudni vélt ár dupláját is meghaladta, 123 milliárd forint volt. A cég több mint tízéves hazai jelenléte alatt több százmilliárd forintot fektetett be idehaza, tehát aligha valószínű, hogy 60 milliárdért megválna tőle a brit Vodafone Group. Már csak azért sem, mert Magyarországon 2012-ben fejezte be a több mint százmillió eurót kóstáló hálózatrekonstrukciós programját, sőt kifizetett 15 milliárdot a nemrég végleg elmeszelt frekvenciaaukción is – és egyelőre a cég nem igyekszik visszakapni a pénzét, inkább az érte kapott 900 MHz-es frekvenciákat tartaná meg.
Igaz, a Vodafone mérleg szerint nagyon rég veszteséges, üzemi szinten pedig utoljára 2009-ben volt nyeresége (ebben az évben mérleg szerint nullszaldós volt). Mindez azonban nem elég ok arra, hogy bagóért eladja a csoport: a hazai veszteség finanszírozása aprópénz a brit cégnek. A Vodafone Group ugyanis nyereséges, és csak a tavalyi negyedik negyedévben 11,4 milliárd euró (csaknem 3400 milliárd forint) árbevételt ért el. A Magyarországon elkönyvelt veszteség egyébként arra is indok, hogy az állam miért ne vegye meg a céget: nehéz vagyongazdálkodási indokot felvonultatni arra, miért költené az adófizetők pénzét egy veszteséges társaságra a kormány. Igaz, a deficitet a különadókkal pont az állam okozta.
Abban a pillanatban, hogy az állam finanszírozza egy távközlési cég veszteségét, tiltott állami támogatás miatt ismét az EU céltáblája lehet. Állami vagyongazdálkodási szempontból tehát sokkal több logika van egy olyan piaci szereplő akvizíciójában, amely nyereséges, és adott esetben meghatározó vezetékes infrastruktúrát is birtokol – még akkor is, ha ilyen piaci szereplőben legfeljebb meghatározó tulajdonrész szerezhető. Úgy tudjuk, ez irányban is gondolkodnak, ám az állami kassza szűkössége egyelőre csak az álmodozást engedi meg.
Mindezzel együtt forrásaink szerint Orbán Viktor stratégiai célnak tekinti az állami szerepvállalást a telekompiacon. Úgy tudjuk, sokkal érdekesebb célpont a műsorszórásért felelős Antenna Hungária, amely 2011-ben szintén nullás volt, de korábban azért tisztes, néhány milliárdos nyereséget elért. Értékét a szakértők 20 és 60 milliárd forint közé teszik. A műsorszóró cég állami megvásárlása stratégiailag is magyarázható, hiszen ez a szolgáltatás vészhelyzetben a lakosság tájékoztatásának legfontosabb eszköze. Versenypiaci aggályok sincsenek. A cégben megfelelő távközlési szakértelem is összpontosul, tehát adott esetben akár egy következő frekvencia-árverésen is indíthatja az állam.
Márpedig frekvencia-árverés lesz: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) egyeztetésre bocsátott tervezetei szerint a koncessziók lejártával a mobilcégekkel nem hosszabbítanának – noha ezt a szerződés lehetővé teszi –, hanem árvereznék a most a cégeknél lévő frekvenciákat. Ennek célja lehet a bevételmaximalizálás, de az is, hogy erősítsék a kormány tárgyalási pozícióit. A kabinet láthatóan nyomás alatt tartja a piaci szereplőket. A rendeletekben ugyanis úgy helyezi el a blokkokat, hogy az látszik: csak három szereplő fér el a sávokban, noha az állami oldalon még mindig konzekvensen hangsúlyozzák egy negyedik szereplő létjogosultságát. A jelek szerint azonban ez csak frázis. Ha egy negyedik jelentkező is beszáll az árverésbe, akkor könnyen megeshet, hogy valaki frekvencia nélkül marad. Igaz, ennek nem nagy a valószínűsége, mert a versenypiacról aligha érkezik új szereplő – ha pedig állami cég licitál, akkor hatalmas költségvetési bevételt bukik a kormány. Mindenesetre a folyamat arra is jó, hogy csökkentse a cégek értékét.
Sokatmondó ugyanakkor, hogy az NMHH és egyik tanácsadó cége, amely több százezer euróért végez munkát a hatóságnak, immár azt hangsúlyozza, hogy a mobilnet terjedése és a szolgáltatások árának csökkentése ott hatékony, ahol a nagy távközlési mogulok mellett helyi kvázi független szereplő is jelen van a piacon. Függetlenül attól, hogy ez helytálló megállapítás vagy hatásvadász fogás, ebből is felsejlik, hogy az állam célja a szolgáltatások árának csökkentése – ami a szolgáltatók profitjára is igaz. Ez trend egyébként egész Európában. Kérdés, hogy ennek fényében miért invesztálna a kormány sok tízmilliárdot ebbe az iparágba.
