Okos trükk: lesz is, meg nem is
Visszalépéssel folytatódott az elektronikus útdíjrendszer kiépítésének előkészítése. Miközben a megtett úttal arányos díjakat a kormány három és fél hónap múlva bevezetné, az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) újabb, az ezt megalapozó közbeszerzési eljárását zárta le eredménytelenül. Ebben a sztrádatársaság vállalatirányítási rendszerét kellett volna összekapcsolni a még ki sem épült útdíjinformatikai rendszerrel. Az egy hete hirtelen a különleges biztonsági intézkedéseket igénylő beruházások sorába emelt útdíjprojektnek az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága szabad utat adott, a minősített beszerzési tendere viszont még várat magára.
Pedig Németh Lászlóné nem sokat tétovázhat, a kormány egymást követő határozatai szerint a fejlesztési tárca vezetőjének azonnal cselekednie kell az útdíjrendszer tető alá hozása érdekében. Nehézséget legfeljebb az okozhat, hogy kormányhatározatok eddig csak azt tették lehetővé, hogy a 42 milliárdos projekt megvalósításánál mellőzni lehessen a nyilvánosságot, azaz az építők és a beszállítók kiválasztásánál teljes legyen a döntéshozók szabadsága. De arra nincs válasz, hogy valójában mit is kell építeni.
Pedig ezt sem ártana pontosan körülírni. Az ugyanis, hogy Orbán Viktor július elsejére a 3,5 tonnánál nehezebb teherautók üzemben tartóinak a megtett úttal arányban számlázó rendszer éles üzemű működését követeli meg, nem elég – túl általános – az építkezés elindításához. Ennél több információra van szükség.
Lapunk úgy tudja: a rendszerintegrátori feladatokkal megbízott Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató (NISZ) Zrt. szakértői az alapozásnál tartanak, de egyre valószínűbb, hogy az ország 6318 kilométernyi közútját lefedő rendszer teljes nyári beindításáról az idő rövidsége miatt valójában már lemondtak, de ezt nem merik megmondani a miniszterelnöknek, és keresik a kormányzati tervek bukását elkendőző látszatmegoldást.
A mesebeli okos lány „hoztam is, meg nem is” trükkjét Németh Lászlónénak nem lesz könnyű megismételnie, de a szakértők szerint nem is lehetetlen, hogy magára vegye a szerepet. Csupán azt kell elhitetnie, hogy az elektronikus útdíjrendszer kiépítését a kormány több szakaszban viszi véghez. Erre megoldás lehet, ha elfogadtatja: a kilométer-alapú útdíjak bevezetésének első lépése, ha csak az autópályákon számítják a tarifát a megtett úttal arányosan. A számítások szerint a szakaszdíjak bevezetése szerény, szakértői számítások szerint 50-60 millió forintos informatikai fejlesztéssel megoldható. Igaz, ennyiből kifinomult rendszer kialakítására nem futja. Na meg fel kell készülni arra is, hogy a sajátos megoldás nem arat majd osztatlan sikert. Bevezetésének alighanem már első napján hosszú sorban torlódnak majd fel a kamionok a határállomások közelében, az értékesítő pontok pedig a szakaszjegy vásárlásával próbálkozó gépkocsivezetők tülekedésétől lesznek hangosak.
Mindenesetre, ha a kormány ezt a balhét komolyabb megrázkódtatások nélkül megússza, már szabad a pálya. A valódi elektronikus útdíjrendszer kiépítése akár egy újabb évet is elvihet, miközben az ÁAK eredménytelen útdíjtenderén hoppon maradt cégek legfeljebb az út széléről fanyaloghatnak a projekt feltételeinek átalakulása miatt. Hiába mondják majd, hogy ennyi idő alatt ők is megcsinálták volna, a döntéshozók már a nemzetbiztonsági minősítés fedezékében annak adják a beruházás részfeladatait, és ezzel a díjszedő és ellenőrző rendszerre költött milliárdokat, akinek akarják.
Ezen pedig az sem változtat érdemben, hogy a kormány döntése szerint az ÁAK-nak ki kell írnia egy minősített közbeszerzési eljárást az elektronikus útdíjrendszer kiépítéséhez kapcsolódó beszerzésekre. Kívülről ugyanis senki nem lát majd bele, hogy ki, mit és mennyiért szállít, épít az állami sztrádatársaságnak.
