Indoklása szerint a nemzeti vagyonról szóló törvény szerint a közvilágítás önkormányzati tulajdonnak minősül, ám ez jelen esetben zömmel nem fedi a valós helyzetet. A módosítás szerint jövő év január 1-jéig a jelenlegi tulajdonos átadja vagyonát a helyi önkormányzatnak, vagy ha az nem tart rá igényt, az állam közvetlenül lép be gazdaként.

A javaslat megfogalmazása szerint a két félnek meg kell állapodnia, ennek híján viszont kisajátítás jön. A tervezet ugyanakkor több ponton is erőteljesen hangsúlyozza az ingyenes vagyonátadás lehetőségét. Az indoklás szerint az üzemeltetést ettől még továbbra is folytathatja a mostani tulajdonos, de vagyonkezelési szerződés csak állami-önkormányzati féllel köthető.

Az indoklás utal arra, hogy korábban a víziközművekkel is hasonló történt. Forrásaink a beterjesztő személyéből arra következtetnek, hogy az ügy mögött alapvetően a fővárosi közvilágítás feletti irányítás átvételi szándéka állhat. Ám ezt – a közművezeték-adóhoz hasonlóan – anélkül terjesztenék ki országos hatáskörűvé, hogy eziránt a többi település részéről tömeges igény jelentkezett volna. A közvilágítási rendszerek üzemeltetése nem túl nyereséges, a törvény meglehetősen határozott megszövegezése nem feltétlenül vezet majd parázs vitákhoz. Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke, Tab fideszes polgármestere a tervezet olvastán úgy nyilatkozott, hogy egyik szeme sír, a másik nevet.

Kétségtelenül kiszolgáltatottnak érzik magukat a közvilágítási rendszerek jelenlegi tulajdonos-üzemeltetőivel szemben. Azt tapasztalják, hogy ezek a cégek rendre a minimális szinten teljesítik szerződéses kötelezettségeiket. Nem cserélik a légkábeleket földiekre, és nem érdekük az égők korszerűsítése sem. Az ilyen beruházásokat sokszor már ma a települések végzik saját költségen. A másik oldalról viszont a terv számos önkormányzattal szemben támaszthat teljesíthetetlennek tűnő követelményeket.

Függetlenül attól, hogy egy ilyen céggel sikeres alku jön-e létre, vagy kisajátításra kerül sor, a helyhatóságoknak semmi pénzük nincs megvásárolni a területükön működő közvilágítási rendszereket. Így e tekintetben szerinte is az állam kerülhet előtérbe. Háromszáz-ötven-négyszáz lelkes településméret alatt biztosan nem éri meg külön szervezetet, külön gépeket tartani a közvilágítási hálózat üzemeltetésére, karbantartására, fejlesztésére. A hatékony üzemméret elérése érdekében tehát ez esetben is szükség lehet az önkormányzatok együttes fellépésére – vélekedett. Ráadásul elnyújthatják a vagyonátadást a jelenlegi tulajdonosok által indítandó esetleges polgári perek is.

Átkapcsolás