Clinton elmondta Greenspannek, hogy a költségvetési hiány megfelezésével akarja növekedésre ösztönözni a gazdaságot. – Ha így lesz – felelte Greenspan –, akkor jó, mert a piaci bizalom helyreállítása elsődleges feladat, amúgy pedig bármely rövid életű élénkítésnek újabb recesszió lesz a vége. – Aztán Clinton újra jelölte Greenspant e rendkívül fontos posztra, aminthogy Ben Bernanke jelenlegi jegybankelnököt először a republikánus George Bush nevezte a Fed kormányzótanácsának élére, aztán a demokrata Barack Obama is megerősítette hivatalában.

De nem kell időben visszamenni, hogy nagyon is eltérő példákat találjunk. Abe Sindzó japán kormányfő a minap – három héttel az új csapat hivatalba lépése előtt – bemutatta jelöltjeit a jegybank élére. Nagy-Britanniában több mint fél évvel a váltás előtt megnevezték Marvyn King utódját, aki szokatlan módon Kanadából érkezik, a sikeres jegybank éléről, így bőven marad idő Mark Carney megismerésére.

A rendszerváltás utáni Magyarországon 1995 márciusa óta mindhárom jegybankelnök kitöltötte a hat évre szóló mandátumát, de mindháromnak szembe kellett néznie különböző természetű kormányzati nyomással. Mindmáig nem alakult ki az a viselkedési norma, amely az érett, polgári társadalmakra jellemző.

Az Antall-kormány 1990 nyarán Surányi Györgyöt nevezte ki, de az új jegybanktörvény elfogadása után az MDF-hez közel álló Bod Péter Ákos lett az MNB elnöke 1991-ben, akit viszont Horn Gyula kormánya állított fel 1994 végén, mandátumának lejárta előtt. A vészterhes pénzügyi helyzetben elkerülhetetlen stabilizációt Bokros Lajos pénzügyminiszter és az 1995. március elejétől új jegybankelnök, Surányi György hajtotta végre. Nem az IMF tanácsai mentén, de fokozatos nemzetközi elismerés mellett.

Az 1995-öt követő korszak a csökkenő infláció, a gyorsuló növekedés és a helyreálló pénzügyi egyensúly korszakaként vonult be a magyar gazdaságtörténetbe. Emlékezetes ugyanakkor, hogy a jegybank bécsi leánybankjának veszteségeire hivatkozva egyre feszültebbé vált a viszony az Orbán-kormánnyal, amely 2001-ben a kétéves költségvetés ötletadóját, Járai Zsigmond pénzügyminisztert küldte a jegybankba.

Egy évnyi kormánypárti jegybankpolitika után a Járai-korszak az infláció erőltetett letörésének és a forint emiatti erősítésének valutaválságokkal tűzdelt periódusaként híresült el. Éles költségvetési szócsaták jellemezték, de párbeszéd nélkül. A Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikája nem került összhangba a jegybanki törekvésekkel, és fordítva. Járai jelölését már hónapokkal a váltás előtt biztosra lehetett venni, és nem övezték izgalmas piaci mozgások, hiszen 2001-ig az Orbán-kormány igyekezett tartani a költségvetési célokat, és valóban csökkent az államadósság aránya.

Tíz nappal a március eleji csere előtt 2007-ben Gyurcsány Ferenc is megnevezte jelöltjét, Simor Andrást, akit jegybanki és vállalati tanácsadói pályafutással a háta mögött szintén nem fogadott rosszul a piac. De jött a pénzügyi válság, annak minden következményével, s ez nagy kihívásnak bizonyult. A helyzetet aztán Simor számára is súlyosbította a bank- és üzletellenes „unortodox” politikát hirdető Orbán-kormány 2010-től, amely eleve „offshore lovagnak” tekintette az MNB elnökét. A külfölddel szemben függetlenségi háborút hirdető kormány ellen Simor jegybanki függetlenségi háborút folytatott, ezért tevékenységét is nehéz elfogulatlanul értékelni. Ám tény, hogy a korábbi, szakértőkkel feltöltött és az újabb, a jegybanki politikához szakmailag lazán kötődő monetáris tanácsban Simor többször vereséget szenvedett kamatcsökkentési vitákban, s az idő sem őt igazolta.

A folytonos szembenállásnak is következménye, hogy 2005–2006 óta a magyar gazdaság a régióban is leszakadt, az utóbbi három évben ennek üteme felgyorsult. Matolcsy György új jegybankelnök szerint ez nagy siker. S ebben a legteljesebb mértékig egyetért vele a kormányfő. Most egy évig biztosan harmonikus lesz kormány és jegybank viszonya.