A jelöltet ma kora délután meghallgatja a parlament gazdasági bizottsága is.

Matolcsy a Heti Válasz hasábjain tegnap már megírta búcsúopusát is: óriási bravúrt, igazi gazdaságtörténeti fordulatot emlegetve az elmúlt három év eredményeit értékelő dolgozatban. Ez most a szokásokkal ellentétben nem könyvajánló volt, pedig eddig külföldi közgazdasági műveket szemlézett a miniszter. Ha azonban Matolcsy lesz a jegybankelnök, már aligha folytathatja a sorozatot, és az e heti mű lezárásnak is beillik. Azt írja, hogy a mostani fordulathoz hasonlóra az ország csak kétszer volt képes száz éven belül: 1924 és 1927, valamint 1946 és 1948 között. A gazdasági sikerek között említette, hogy a kormány megszorító politika nélkül éri el a költségvetési egyensúly helyreállítását, az államadósság csökkentését, a foglalkoztatás bővülését, miközben megőrzi a folyó fizetési mérleg többletét, és lép a népesedési fordulat felé. (Ugyanakkor, szokásához híven, ez esetben sem tett említést a negatív gazdasági adatokról.) Mindeközben pedig egy jobbikos képviselő írásbeli kérdésére olyan választ adott tegnap, amelyet egy jegybankelnöknek kell – mindenesetre nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a nemzeti bank célja az árstabilitás megőrzése (vagyis nem a növekedés elősegítése).

Noha a piacon elterjedtek olyan információk, hogy a kormányfő mást nevez meg, ezeket a híreket mindeddig cáfolták lapunknak. Voltak olyan kormánypárti politikusok is, akik „üzleti körökből” Járai Zsigmond korábbi jegybankelnök és pénzügyminiszter nevét is hallották, lapunknak nyilatkozva azonban ezt találgatásnak nevezték, és megismételték, hogy szinte biztosan a nemzetgazdasági miniszter költözik a Szabadság térre.

Felmerült Auth Henrik, a Járai Zsigmond idején a jegybank alelnöki posztját betöltő szakember neve is, vélhetően azokra a kritikákra válaszul, amelyek Matolcsy szakmai alkalmasságát vonják kétségbe. A piacon már hónapok óta el-elhangzó kifogást tegnap MSZP is felvetette azzal a kiegészítéssel, hogy Matolcsy a Fidesz tagja is (a pártoktól való függetlenség azonban nem feltétel). A jegybanktörvény értelmében ugyanis az elnöknek, mint a monetáris tanács minden tagjának, „a monetáris, pénzügyi vagy a hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben kiemelkedő elméleti és gyakorlati szakmai ismeretekkel” kell rendelkeznie. Matolcsy azonban nem monetáris politikai szakember, igaz, formálisan megfelelhet a banki feltételnek. Három éven át volt ugyanis egy bank igazgatóságának tagja: a magyar kormány delegáltja volt az EBRD vezető testületében.

Orbán Viktor jobbkezének új szerepét jelzi az is, hogy egyre több információ érkezik a Nemzetgazdasági Minisztérium átalakításáról. Ez részben következmény –Matolcsy György valószínűleg magával viszi ugyanis Balog Ádámot, aki jelenleg adóügyekért felelős helyettes államtitkár tárcájánál. Balog hivatalosan március végén érkezhet a jegybankba, míg a következő alelnök, illetve monetáristanács-tag kinevezéséig még van idő: erre a nyáron kell sort keríteni.

A Népszabadságnak kormányzati források már karácsony előtt azt állították, hogy Orbán Viktor eldöntötte: Matolcsy György távozik az NGM éléről, és Varga Mihály IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter kerül a helyére. Ezt az információt azóta se cáfolták, sőt több független forrás is megerősítette. Az is eldőlt már, hogy mindezt nem kíséri nagyobb átalakítás, az NGM a jelenlegi formájában működik tovább. Korábban hallani lehetett olyan tervről is, hogy Varga pénzügyminiszter lesz, megtartva a költségvetést, az adó- és pénzügyeket, ám a többi terület más tárcához (például a fejlesztésihez) kerül, vagy önállóvá válik. Az átalakítás azonban túl nagy időveszteséggel járt volna, ezért elvetették. Mindenesetre a hírek szerint Varga már toborozza saját csapatát.