A társaság piacai egyáltalán nincsenek jó helyzetben, ráadásul a vállalat versenyképessége sem javult érdemben az elmúlt években.

A vállalat árbevételének döntő részét a külpiacon hozza össze, a világpiaci acélárak viszont tavaly különböző intenzitással, de jobbára estek, éves szinten mintegy 18-20 százalékkal. A nemzetközi piacon a nagy acéltermelők már a gazdasági krízis által rájuk kényszerített menekülési útvonalat járják: több tízmillió dolláros hatékonyságjavító beruházásokat indítottak, amelyekkel versenyképességüket próbálják javítani. A termelési költségeknek csak a gáz- és a villamos energia mintegy 30 százalékát teszi ki, és akkor nem is beszéltünk a legnagyobb tételt jelentő kokszárakról – a technológiafejlesztés elkerülhetetlen. A meghatározó gyártók igyekeznek a nagy hozzáadott értékű termékek irányába menni, hogy az olcsó termelést folytató, tömegtermékeket gyártó társaságok fojtásából kikerüljenek.

A Dunaferrben azonban a gazdasági krízis következtében éppen ezen beruházások tervét húzták át. Nem elég a kedvezőtlen piaci környezet, a vállalat hatékonyságával, versenyképességével is gondok vannak. A cég ráadásul az alapanyagot dollárban vásárolja, míg termékei után az európai piacon euróban fizetnek neki. 2011 tavasza óta viszont jelentős mértékben gyengült az euró a dollárral szemben, vagyis még ez az „apró” devizapiaci változás sem a vasműnek segített.

A belföldi keresletre sem nagyon tudnak támaszkodni, hiszen az egyik legnagyobb felvevőpiac, az építőipar 2012-ben kiábrándító teljesítményt nyújtott – s ez egyébként már évek óta így van. Az autóipar még markáns menekülési útvonalat jelenthetne számára, ám a Magyarországra települt vállalatok „hozott anyagból dolgoznak” és saját beszállítóiktól vásárolnak –, jelentős hazai szállítási szerződésről az utóbbi időben nem adott hírt a cég. Az olcsó keleti import sem könnyíti a Dunaferr belföldi értékesítési szándékait. Pedig aligha kérdés az, hogy a Dunaferr a térségben a foglalkoztatás központja: még ma is közel 5500 embernek ad munkát, Dunaújvárosnak pedig az egyik legnagyobb adófizetője.

A most véget ért munkabeszüntetés valójában tehát csak egy sokadik púp a Dunaferr vezetőinek hátán. A leállás miatt romlott ugyan a társaság helyzete, ám a megegyezéssel lényegében alig javult. Az érdekvédelem számára persze fontos, hogy akkor a most kialkudott 3,5 százalékos, majd júliustól további egyszázalékos béremelés mellé milyen juttatások is maradnak, és azokat hogyan érinti a megegyezés. A cég azonban még kétségbeejtően messze van attól, hogy valahogy egyenesbe hozza a dolgait. Ebbe az irányba tett lépésnek mondható, hogy a Lőrinci Meleg hengerműt bezárják, amelyről a vállalat egyik igazgatósági ülésén megállapodás született – mondta Borbély Zoltán, a vasasszakszervezet és a cég üzemi tanácsának elnöke a Népszabadság érdeklődésére. Ez a folyamat akkor kezdődik meg, amikor ellenjegyzik, aláírják az ülésről készült jegyzőkönyvet. Hogy ez pontosan mikor történhet meg, azt nem tudta megmondani.