A Haza és Haladás és az Együtt 2014 vitaanyagáról beszélgetnénk. De milyen szerepében is kérdezzük?

Adottság, hogy a Haza és Haladás Alapítvány munkáit az Együtt 2014 veszi komolyan. Az alapítvány felügyelőbizottságának elnöke vagyok, a szakértői munkát végző csapatban végig dolgoztam. Gondolom, azért jöttek, mert én mutattam be a tanulmányt.

Mint politikus?

Ez definíció kérdése. Közéleti kérdésekkel foglalkozom és azokban határozott véleményt nyilvánítok. Ilyen értelemben foglalkozom politikával. De nincsenek hatalmi ambícióim, és nem igénylem, hogy állami pozíciót töltsek be. Ha a politikust úgy határozzuk meg, mint aki azért dolgozik, hogy kormányra kerülhessen, akkor e tekintetben nem vagyok az.

És milyen szerepben látjuk majd jövő tavasszal?

Ugyanabban, mint most. Közéleti véleménynyilvánító embernek tartom magam.

A kampányban sem vesz részt?

Nem gondolom, hogy dolgom lenne a választási kampányban, de szakmai programokról, gazdaságpolitikai koncepciókról kampánytól függetlenül szívesen vitatkozom.

Ezt mennyire támogatja jelenlegi munkaadója, az OTP?

Amíg ez szakmai munka, nem hiszem, hogy korlátozna.

De most egy olyan programot mutatott be, ami az Együtt 2014 választási együttműködés vitaindító anyaga.

Ezt a programot azért készítettük, hogy megvalósítsák. Bárkinek a figyelmébe ajánlom. Van, hogy ötleteket meg is fogadnak. Például a bankszektorral való megállapodás logikáját, hogy miként lehet a bankadó csökkentéséért a hitelezés fellendítését kérni, nem sokkal később a nemzetgazdasági tárca is a magáévá tette.

Kicsit azért előbb...

A gazdaságpolitikai anyagunkat akkor már kiküldtük, szakmai körökben már ismert volt, mikor a minisztérium a hasonló szándékát ismertette.

Milyen program is volt ismert? Az anyag nem túl konkrét. Sokkal inkább politikai, mint szakmai munka.

Konkrét, csak nem részletes. Nagyon konkrét állítások vannak benne. Hiányérzetet az okozhat, hogy csak állításokat ismertettünk. Azok a részletes adatok, tervek, elképzelések, amelyekre ezek alapulnak, egy belső műhelyanyag részét képezik. Nem egy 60-80 oldalas tanulmányt akartunk bemutatni, aminek mindenki egy szabadon választott bekezdését emeli ki és azon lovagol. Ezzel együtt azt tapasztaljuk, hogy egy-egy orgánum és fórum mégis csupán részeket emel ki, és az egészet nem látja.

De éppen a konkrétumokról lehetett keveset megtudni.

A lényeget mondtuk el. Persze mindenki arra koncentrál, hány százalék a változás a jövedelemadó-táblában. De nem attól lesz nagyobb növekedés, hogy 30, esetleg 27 százalékos a felső adókulcs, vagy kisebb. Az a fontos, hogy úgy szeretnénk beállítani az adóterhelést, ami minden jövedelemsávban versenyképes foglalkoztatást tesz lehetővé. Ma Szlovákiában, Csehországban vagy Lengyelországban az alacsony képzettségűek alkalmazása olcsóbb, mint Magyarországon.

Valóban ez a gond, nem az általánosan magas elvonási szint?

Ma az a legnagyobb gond, hogy a kormány tönkretette az alacsony jövedelemkategóriában a versenyképességünket. Ez az egyik sarokpontja a gazdaság mostani gyenge helyzetének. Beszélhetünk arról, hogy az újraelosztás mértéke mennyire versenyképességi probléma. Meg lehet nézni a skandináv országokat. Újraelosztásban nagyjából ott állnak, ahol mi, ám mindenki örülne, ha a versenyképességünk olyan lenne, mint az övék. Az a gondunk, hogy az újraelosztás nálunk nagyon rossz hatékonysággal működik, vagyis az állam forrásfelhasználása rendkívül gyenge.

Így még bántóbb a magas elvonás.

Ma már nem arról van szó, hogy a jóléti kiadások irdatlan magas szinten vannak a cseh, lengyel mutatókhoz képest. Csapdahelyzetben van az ország. Folyamatosan csökkentette a kiadásait, ám ennek semmi eredménye: az elvonási szint magas marad, mert csökkent az össztermék. Innentől kezdve el kell fogadni az alapállítást: az az első, hogy javítsuk a növekedési pályát. Ezzel szép lassan lehet az újraelosztást csökkenteni.

Annyit változott a helyzet, hogy most már az adójóváírás is jó? Korábban pénzügyminiszterként arról beszélt, hogy az adójóváírás nem szerencsés, és visszaélésekre ad alkalmat.

Azt is mondtam a válság előtt, hogy ha az alacsony jövedelem mellett élők nettó béremelkedése megengedi, akkor az adójóváírás kivezetéséről is lehet gondolkodni. A nettó bérek azonban nem úgy alakultak a válság után, hogy ezt meg lehetett volna tenni. Hangsúlyozom azonban, nem a 2010. évi adójóváírás – amelyet botor módon vezetett ki a Fidesz – mértékének visszaépítésére teszünk javaslatot, hanem annál jóval mérsékeltebb szintűre. Ennek a célja az, hogy az alsó jövedelemsávban ismét versenyképessé váljon a magyar munkaerő.

A most bemutatott program azért csak azt mondja, hogy térjünk vissza ahhoz, amit mi csináltunk.

A vitaanyagból az az állítás valóban kiolvasható, hogy térjünk vissza a 2010-es adótábla logikájához. De sok mást is állít az anyag...

De csak előbbi elemeit mutatták be.

Nem! Azt is jeleztük, hogy az adminisztrációs terheket mérsékelnénk, sárgalap-rendszerről is beszéltünk. Azt is kifejtettük, hogy a pályáztatási rendszerrel mit szeretnénk csinálni, átláthatóbbá akarjuk tenni. Csak ezek sokkal kevésbé közkeletű témák.

Annyit jegyeztünk meg, hogy a növekedés motorja a bizalom. Hasonló állításokat azonban a Fidesz is tett.

Sőt, 2009-ben mi is mondtuk. Csak akkor helyreállt a bizalom, és ez növekedést hozott. E tekintetben a két fél munkája összevethető. A 2009–2010-es válságkezelés előtt is az volt a vélemény, hogy ekkora bizalomvesztésből nem lehet visszajönni. Meg lehet nézni, hogyan alakultak a kamatterhek. A Bajnai-kormány alacsonyabb felárral vitt piacra dollárkötvényt a válság mélyebb időszakában, mint a jelenlegi hároméves munka után.

És csupán az, hogy egy új kormány kezdi a bizalom fontosságát hangsúlyozni, elegendő lesz a fordulathoz?

Nyilván nem. 2009–2010-ben sem azért épült vissza a bizalom, mert azt mondtuk: higgyétek el, bennünk meg lehet bízni. Előre rögzítettünk egy programot, és következetesen azt hajtottuk végre. Majd elmagyaráztuk részletesen belföldön és külföldön is, hogy mit miért csinálunk.

A kormány is ezt mondja. Sőt, azt is csinálja, amit önök mondtak. Szakértőként a forgalomalapú adók emelését javasolta – ez most meg is történt.

Az áfa és a jövedéki adó mértékével a kormány túl is lőtt a célon. Az EU más tagállamaiban nincs 25 százaléknál magasabb áfakulcs. Józan gazdaságpolitika ennél magasabb szintre nem törekszik. Azt hozzá kell tenni, hogy a jelenlegi szint csökkentése kívánatos lenne, ám a költségvetés kifeszítettsége olyan mértékű, hogy valószínűleg nem lehet ezzel kezdeni.

Szakértőként az ingatlanadót is rendre javasolta. Ezzel most mi a helyzet?

Valóban, és ezt az álláspontomat politikai megjegyzések, akár támadások ellenére is sokáig tartottam. Ám a lakáshitelesek törlesztési terheinek változását és a banki hitelportfóliók közelmúltbeli alakulását látva most azt gondolom, a rendszer az ingatlanadó terhét az elkövetkező néhány évben nem viseli el.

A jelek szerint ilyen vagy olyan oknál fogva nagyon sok lépéssel egyetért, amit a Fidesz tett.

Azokat a kényszerlépéseket, amelyeket a Fidesz tett, saját korábbi intézkedései okozták. Nem azzal vitatkozom, hogy ha kiélezett a helyzet és sehol nincs pénz, kell-e fogyasztási adót emelni. Azzal, hogy miért kellett olyan helyzetet teremteni, amellyel saját magukat kergették bele ezekbe a lépésekbe. Ez azért mégiscsak egy érdemi különbség a vélemények között.

Közéleti véleménynyilvánító embernek tartja magát