– Földes András életrajzi könyvet írt magáról, s megjelent egy DVD is a „hópárducról”. Nem eseménytelenek a napjai.

– Hát igen, váratlan dolgok is történtek velem. Volt egy fagyásom 2008-ban, 2010-ben pedig a balesetem, ezek mind visszavetettek. Ezzel együtt eléggé aktív az életem, jöttem-mentem, de például a sziklamászásra kevesebb figyelmet fordítottam.

– Azt hogy sikerült feldolgozni, hogy pont a Tátra „miatt” veszítette el a lábát, s nem a félelmetes Himalájában?

– Ha Ázsiában történt volna mindez, az mindenképp rosszabb lett volna. A Himalájában nagyobb feladatokkal és veszélyekkel kell megküzdeni, erősebb a figyelem és a koncentráció. Én ott eddig a nagyon nehéz helyzeteket mindig megúsztam. A Tátrába szilveszteri túrákra szoktunk menni, lehet, hogy kicsit félvállról is vesszük az ottani helyzeteket, s nem figyel annyira az ember. Ez olyan, mint mikor az autóversenyzőt közlekedési baleset éri.

– Mennyit számít az életkor? Lehet-e találkozni korosabb mászókkal a nagy hegyeken?

– Pakisztánban 1995-ben találkoztam egy hetvenéves japán úrral, aki veszélyes gleccsertúrán ment végig. Tetszett nagyon: így kell hetvenévesnek lenni!

– Azt is olvastam, hogy nők voltak a serpák, akik állandóan csacsogtak és pletykáltak az irdatlan magasságban.

– Ez egy falucskában történt, a vidék ötezer méter magasban lévő hágókkal van összeköttetésben Tibettel. Máig tart a tibeti törzsek beszivárgása a nepáli hegyvidékre. A férfiakat nem láttuk sehol, biztos kockáztak valahol. Minden tizedik serpa lehetett csak férfi, a többiek valóban nők voltak.

– A serpák meddig mennek föl?

– Az expedíció alaptáboráig, itt ez4200 méteren volt. A teherhordók abban segítenek, hogy az expedíció egyáltalán elérje a hegyet. A hegymászás már a serpák – a magashegyi szakmunkások – nélkül zajlik. A serpák régebben jobban részt vettek az expedíciókban, ma, a teljesítményorientált mászás korában már túl nagy segítségnek számít.

– Arra van-e pontos adat, hogy művégtaggal kik jutottak föl a 8000 méter fölötti csúcsokra?

– Tom Whittaker amerikai hegymászó volt az első 1996-ban, a balesetem után, a kórházban olvastam a könyvét. Az új-zélandi Mark Inglis dupla amputáltként jutott fel 2006-ban. Mindketten kereskedelmi expedíciókkal, oxigénnel mentek. A mai hegymászásban az számít, ha az ember önerőből teljesít. Inglis úgy jutott fel, hogy elfagyott közben mindkét amputált lába is, újra operálni kellett. Nekem is problémát jelent, hogy a protézis miatt más a vérkeringés. Az embernek bármilyen mániája is van, és a hegymászás súlyos mánia, a legfontosabb az, hogy ne sérüljön meg. Abban, hogy olyan gyorsan igent mondtam az amputációra, Szendrő Szabolcs játszott szerepet. A kitűnő hegymászó tizenhat évesen vesztette el a bal lábát térd alatt, és hihetetlenül aktív életet él.

– Hány nyolcezres hegy van, amelyik eddig „nem volt meg”?

– A magyaroknak összesen három,nekem öt. Szeretném megmászni mind a tizennégyet. Van is rá esélyem. Az idén leszek 45 éves, ha jól beosztom az erőmet, 50 éves koromra el tudom érni a célomat.

– Mi a legnehezebb ezek közül? Van-e Himalája-szintű hegy?

– Elvileg a K2 is az, a Kancsendzönga, ahová most tavasszal indulunk, szintén nem a legkönnyebb célpont. Ha az embernek szerencséje van, könnyű lesz a nehéz feladat, ha pedig nem, akkor a könnyebb feladat is lehetetlenné válik.

– A hópárduc csak szép metafora volt, vagy a valóságban is látta ezt a pompás állatot?

– A sátram mellett láttam a lába nyomát, de magát a párducot nem láttam, mert fenn voltam a hegyen.

– Minden ajtó rögtön megnyílik, ha bejelentkezik segítségért?

– Ez érdekes, mert a sporttevékenység miatt eléggé ismert ember lehetek Magyarországon. A Mount Everest-expedíció 2002-ben nagy nyilvánosságot kapott. Hogy ez különleges lehetőséget jelentene, nem állítanám. Előteremteni a pénzt: másik szakma. Nekem sem olyan egyszerű. Szerencsém, hogy a Brokernet Csoport immár jó tíz éve ott áll mögöttem. A pénzügyi tanácsadó stabil hátteret jelent az expedíciókhoz. Eleinte a belső marketingben használták a hegymászósikereket, mára tudatosabb a támogatás. Most már a könyv és a Hópárduc-film mögé is odaálltak, és arra törekednek, hogy értékekhez csatolják a nevüket.

– Akkor született a kislánya, amikor 2009-ben elindult a Manaslu meghódítására Katmanduból.

– A feleségem nagy pocakkal kivitt a reptérre, s akkor jött a hír, hogy gyermekem született, amikor elindultam a hegyre.

– Egy apa kezdett mászni, akinek hirtelen más lett a felelőssége...

– Az ember leginkább a saját életéhez viszonyul felelősséggel. Én a hegymászásban leginkább azt látom, hogy az életösztön erősebb a felelősségnél.

– Azt mondta a balesete után: meg is halhattam volna...

– Az ember, főleg ha hegymászó, nem lehet biztonságmániás. Tisztában kell lennie a kockázati szintekkel, azokat jó esetben uralni kell. Ha szerencsénk van, sikerül.

Névjegy

Erőss Zsolt (Csíkszereda, 1968. március 7.). Az első magyar, aki feljutott a 8850 méter magas Mount Everestre (2002). Két gyermek édesapja, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje kitüntetettje.

Támogatói háttér: Brokernet