Ilyen alacsony szintet a statisztikai adatszolgáltatás első évében, 1921-ben mértek, még a második világháború idején is több otthont építettek, mint tavaly. A csökkenés immár 2004 óta tart. Budapesten drámai mértekben, 48 százalékkal csökkent a lakásépítési kedv. Bár a kedv és az anyagi lehetőségek között nincsen szoros összefüggés, az 1648 birtokba vett fővárosi lakás rettenetesen kevés, ha azt vesszük, hogy 2009-ben csaknem annyi új otthon épült (10 385) itt, mint amennyi tavaly az országban együttvéve.

A KSH által vizsgált településtípusoknál – egy-két kivétellel – mindenütt csökkenő lakásszámot mértek, azaz a válság általános, területfüggetlen jelenség. A kiadott lakásépítési engedélyek száma 15 százalékos visszaesés után 10 600-ra mérséklődött, ezen belül a budapesti csökkenés kiugró, 32 százalékos volt. A 2011-es 28 százalékos zsugorodáshoz viszonyítva ez akár üdítő adat is lehetne.

Az építőipart sújtó lánctartozások, az ezrével tönkremenő szakcégek és a hitelezési hajlandóság utóbbi években tapasztalt erőteljes csökkenése láttán nem csoda, ha a vállalkozók által értékesítési céllal épített lakások aránya az állományon belül egyre alacsonyabb, már a 30 százalékot, a háromezer egységet sem éri el. Ehhez képest a válság kirobbanásának évében, 2008-ban még 17 ezer lakást építettek továbbértékesítési céllal. Budapesten ma az új lakások háromnegyede magánberuházásban készül el, ez az arány a kistelepüléseken 95 százalékos.

Az önkormányzati lakásépítés gyakorlatilag megszűnt, a hatvan átadott új otthon csupán csepp a tengerben. Növekedett viszont a családi házakban épült és nagyobb alapterületű lakások aránya. A használatba vett lakások átlagos alapterülete négy négyzetméterrel 107 négyzetméterre nőtt, amin Varga Dénes, a DEM Információs és Gazdaságkutató Iroda közgazdásza szerint semmi csodálkozni való sincs, mert ez csupán a leképezése a Magyarországot jellemző torz lakástámogatási rendszernek.

A közgazdász szerint lassan elmondható, hogy a jómódúak luxusává vált Magyarországon a lakásépítés, a többségnek csupán a felújításra jut pénze. A lakásépítés irányából a felújítás felé tolódnak el az arányok, az összkiadásokból az utóbbi években harmincról negyven százalékra nőtt a renoválásra költött forintok aránya. A DEM friss piaci prognózisa szerint 2012-re a magyar lakásépítés elérte a mélypontját, évi tízezer lakás akkor is megépül az országban, ha a keresetek nem vagy csak a legfelső jövedelmi tizedben emelkednek.

Számottevő növekedésösztönző hatása a lakástámogatásokra fordított költségvetési milliárdoknak sincsen. A következő évek szerény mértékű növekedése annak lesz köszönhető, hogy az eddig elhalasztott építkezések megkezdődnek, és nem várnak tovább azok sem, akik már régóta tervezték a vásárlást. Emellett még a mostani körülmények között is felhalmozódik bizonyos mennyiségű lakáscélú megtakarítás, ami – ha kismértékben is – de bővíti a keresletet.

Lényegi változás a jövedelmek növekedésétől és lakáspolitikai fordulattól, a támogatási rendszer igazságosabbá, hozzáférhetőbbé tételétől várható, de Varga Dénes ennek egyelőre nem látja a jeleit. Így viszont középtávon, 2015-ig marad a pangás, ami évi 10-12 ezer új lakás átadását jelenti, szemben a vagyonmegőrzéshez szükséges negyvenezerrel. Ezzel a teljesítménnyel egyébként stabil sereghajtók vagyunk az Európai Unióban.