A pénteken ismertetett anyag hangsúlyozottan nem prognózis, hanem egy a jelenlegi költségvetési folyamatokat változatlannak feltételező úgynevezett technikai kivetítés, amelynek megállapításait még megjelenése előtt éles kritikával illette Matolcsy György. A nemzetgazdasági miniszter csütörtökön egy logisztikai fórumon beszédében úgy fogalmazott: a jegybank elemzése „példátlan, erkölcstelen, etikátlan, és nagyon nagy mértékben árt a Magyar Nemzeti Bank tekintélyének, a magyar jegybanknak, a magyar pénzügyi rendszernek és Magyarországnak”.

A minisztert az embargós anyagból az bőszítette fel elsősorban, hogy az MNB stábja az államadósság növekedését valószínűsítette. A jelentés bemutatóján Gereben Áron MNB-igazgató kifejtette, hogy többször egyeztettek a nemzetgazdasági tárca szakértőivel, a múlt héten az észrevételeknek megfelelően korrigálták is a vitatott adósságpályát. Az utolsó javításokat a héten hajtották végre az anyagon, de azok a főbb számokat már nem érintették.

Ilyen előzmények után az elemzők a sarkos megállapításhoz illő méretes eltéréseket vártak a számokban, de ebben csalatkozniuk kellett. A 15 éves kitekintésben az MNB-sek a növekedési kilátások romlására és a nyugdíjkiadások jelentős emelkedésére hivatkozva azt állítják, hogy a 2012 végén a GDP 79 százalékán álló államadósság a következő két évben egy-két százalékkal csökkenhet, de 2015–17 között minimálisan ismét növekedni fog, megközelítve a 80 százalékot.

Ott, tehát a mainál magasabb szinten tetőzik, majd folyamatosan, évről évre mérséklődik a szintje, mígnem a kivetítési horizont végére 66 százalékra süllyed. Ez azonban hat százalékkal magasabb az eurókritériumokban alapvetésként megfogalmazott 60 százaléknál.

Sokkal markánsabb a különbség, ha a tavaly májusban készített első technikai kivetítést vesszük alapul. Abban már 2026-ra várták a GDP-arányos adósságráta 60 százalék alá csökkenését, akkorra 59,4 százalékra süllyedt volna a kulcsfontosságú mutató. Ezt a csökkenő trendet jelentősen mérséklődő országkockázat és közel stabil forintárfolyam mellett vélte fenntarthatónak az MNB. A ráta az alaptörvényben lefektetett 50 százalékos célt messze meghaladja az 2012-es és a mostani elemzés szerint egyaránt.

Az egy év alatt nyolcszázalékosra hízott különbség kialakulásához több tényező együttes hatása vezetett. Lassultak a hazai növekedési kilátások, legalább egy évvel csúszik a fellendülés. Az MNB tavaly 2013-ra 1,5 százalékos GDP-bővüléssel kalkulált, ehhez képest az elemzői konszenzus stagnálásközeli állapotot tükröz, míg az MNB fél százalék körüli pluszt vélt reálisnak tavaly decemberi helyzetértékelésekor. A növekedés 2019-ben érheti el a 2,5 százalékot, s ezt a tempót tartani is tudja 2027-ig. A költségvetés elsődleges – azaz kamatkiadások nélkül számolt – egyenlege is csak lassabb ütemben tud növekedni, és 2021-ben éri csak utol a tavalyi jelentésben felvázolt 1,7-1,8 százalékos GDP-arányos szintet.

Onnantól aztán enyhe emelkedési szakasz következik, amíg 2026-ra kétszázalékosra nem nő a többlet. Az egyenlegromlásban – az MNB szakmai stábja szerint – nagy szerepe van a nyugdíjkiadások rövid távú növekedésének, amely összességében 0,6 százalékos mínusszal szerepel a mérleg serpenyőjében. A Széll Kálmán Tervben megfogalmazott cél, a megváltozott munkaképességűek százezreinek reaktiválása nem történt meg, a szigorítás nem hozta meg a várt eredményt. Ugyanakkor a 40 év szolgálati idővel rendelkező nők közül nem pár tízezren, hanem százezernél is többen éltek a felkínált nyugdíjba vonulás lehetőségével.

E két tétel átmenetileg rontja csupán az elsődleges egyenleget, míg a harmadik, az idei infláció feletti nyugdíjemelés hatása végighúzódik a teljes időhorizonton. Ez a GDP 0,25 százalékának megfelelő többletterhet jelent a büdzsé számára. Mint ismert, az MNB szerint a kormány felültervezte az idei inflációt, s a reálisnak vélt 3,5 százalék helyett 5,2 százalékhoz szabta a nyugdíjemelést. Hosszú időtávon azonban a nyugdíjkiadások folyamatos csökkenésnek indulnak. Az MNB különböző forgatókönyveket is felvázolt arra, hogy lehetne 2027-re 60 százalékra leszállítani az adósságrátát. Ezek szerint 2015-től elvben a GDP évi 0,1 százalékával kellene javítani az elsődleges egyenleget ahhoz, hogy célhoz lehessen érni. A fokozatossággal szemben egyszeri, 2015-ben végrehajtandó, a nemzeti össztermék 0,4 százalékát kitevő (mai árakon mintegy 140 milliárd forintos) egyenlegjavítás is hatásos lehet, vagy 2019-ben kell 0,6 százalékkal javítani az egyenleget.