„A szabad gyümölcspárlat-készítéshez való jogról”, vagyis a bérfőzési szeszadó (50 literig korlátozott) eltörléséről szóló jogszabály 2010. szeptember 27-én lépett hatályba. A bizottság szinte azonnal vizsgálni kezdte az ügyet, majd meg is indította a kötelezettségszegési eljárást. Ezt végül – a Brüsszelben megszokott tempónak megfelelően, vagyis két év elteltével, tavaly nyáron – azzal zárta le, hogy a rendelkezést vissza kell vonni. Miután ezt a magyar kormány nem tette meg, várható volt, hogy továbbmennek – ez történt meg most.

A bizottság szerint Magyarország a csatlakozási szerződésben vállalta, hogy a jövedéki adózás uniós rendszerét bevezeti, ami a szeszes italok esetében is megkövetel minimális adómértékeket. Derogációt az ország arra kapott, hogy a bérfőzésben előállított termékeknél 50 százalékos kedvezményt alkalmazzon, és azt is csak 2015-ig. A 2010-es szabályozás így az aláírt szerződéssel megy szembe.

A magyar érvrendszer szerint más tagországok teljes mentességet kaptak az ittenihez hasonló szabályozásra, csak mi nem. A brüsszeli bejelentésre reagálva a Nemzetgazdasági Minisztérium, amellett, hogy a mentesség marad, és a kormány kész megvédeni magát, azt írta: „Magyarország nem kíván többet, mint ami megillet több uniós tagállamot.” Csakhogy azoknak az országoknak – különböző okokból – van erre külön papírjuk. A vita eltarthat egy ideig – a bírósági döntést egy éven át is el lehet húzni, egy kedvezőtlen határozat után azonban vissza kell állítani a régi rendet.

Ennek a költségvetési szempontból nem lesz nagy jelentősége, a rekordévben, a jó terméssel rendelkező 2008-as esztendőben mindössze nyolcmilliárd forint folyt be a költségvetésbe. Az adó eltörlése mellett szólt, hogy nem hozott sokat, viszont – létezése révén – alkalmas volt arra, hogy egy falu lakosai bármikor kihívhassák a vámosokat a haragosukra azzal, hogy neki lepárlóberendezése van.

Más kérdés, hogy a mentesség nem csupán közvetlenül jelent adókiesést az államnak – az adózott termékek forgalma is csökkent a bevezetése óta. Ennek jórészt az is oka lehet, hogy a kocsmákban – a tiltás ellenére – megjelenik a házi pálinka, holott az otthon előállított szeszt nem lehetne kereskedelmi forgalomba vinni. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal rendszeresen ellenőrzi a kereskedőket, legutóbbi, őszi akciója során a vizsgált vendéglátó-ipari egységek mintegy 30 százalékánál talált házi párlatot. A nem regisztrált piac viszont kettős nyomás alá helyezi az adót fizető forgalmazókat. A fogyasztói árak leszorítása mellett problémát jelent a termelői oldalról érkező nyomás is: kevesebb gyümölcs érkezik a piacra, drágább az alapanyag. Halász Róbert, a Magyar Szeszipari Szövetség igazgatója azt mondja, a csökkenő profitabilitás mellett viszont nehéz a minőségi hazai pálinka terjesztéséért küzdeni.