A szomszéd országban még az idén üzembe helyezik az Energia Verde Ventuno vállalatnak a Tulcea megyei Cernán épülő szélerőmű-parkját. A GE hét darab, egyenként 2,5 megawattos szélturbinája mintegy 7000 háztartás számára biztosít majd tiszta energiát, a 17,5 MW összteljesítményű, intelligens vezérlésű erőműpark a legkorszerűbb lesz Európában. Délkeleti szomszédunk amúgy az egyik legdinamikusabban fejlődő szélenergia-ágazattal rendelkezik a kontinensen, és a bővülő piacon a legnagyobb szakmai befektetők versengenek egymással (nemcsak az árak, hanem a technológia területén is).

Cerna szélerőműparkjának példáján látványosan bemutatható, miért működik jól a szektor Romániában, és miért agonizál Magyarországon. Mint Mario Costarioltól, az Energia Verde Venturo igazgatójától megtudtuk, a projekt teljes költsége valamennyivel több mint 25 millió euró volt, amiből 55-60 százalék az európai uniós finanszírozás aránya (miközben idehaza a zöldenergia-beruházásokat azért blokkolják, hogy helyet csináljanak a piacon a paksi bővítésnek – amit viszont a magyar adófizetők és áramfogyasztók finanszíroznak, mivel atomerőműre az EU nem ad pénzt).

Mario Costariol szerint a romániai engedélyeztetési folyamat nem túl bonyolult, és minden elemében átlátható. Először magára a beruházásra kell engedélyeket kérni, emellett a hálózatra csatlakozáshoz is engedély kell. Az utóbbi összetettebb, mivel másokkal is versenyezni kell a csatlakozás jogáért. Ugyanehhez Magyarországon mintegy 35 engedély, illetve szakhatósági hozzájárulás beszerzésére van szükség (még az előzetes szélméréshez szükséges ideiglenes toronyhoz is építési engedélyt kell kérni – ennek procedúrája nincs beleszámítva a fenti adatba). Az építési, a környezetvédelmi és a hálózatra csatlakozási engedélyek beszerzéséhez nálunk átlagosan átlagosan öt-hat évre van szükség.

A román rendszer a befektetés megtérülése szempontjából az egyik legvonzóbb Európában – ez tette lehetővé, hogy néhány év alatt a harmincszorosára (!), vagyis 3000 megawatt fölé nőtt az ottani szélenergia-termelés, a beépített kapacitás pedig eléri a 2000 MW-ot (összehasonlításul: a paksi atomerőmű is 2000 MW-os).

A szabályozás három pillérre épül. Az első a 2007-ben elfogadott középtávú energiastratégia, ami az energiaforrások komplex hasznosítására és a megújulók szerepének növelésére épül. A második a 2008-as megújulóenergia-törvény, amely az ártámogatási rendszer szabályait rögzíti. A harmadik pedig egy 2010-es jogszabály a zöld tanúsítvány rendszerről: ennek alapján minden zöldenergia-termelő a tényleges termelése alapján tanúsítványokat kap, és a nagy felhasználókat kötelezik bizonyos arányú zöldenergia „fogyasztására” (amit tanúsítványok megvételével is kiválthatnak).

Magyarországon ebből a három pillérből csak az első, az energiastratégia létezik (és az is az atomot preferálja). Az ártámogatás jelenleg átdolgozás alatt áll, zöld tanúsítvány rendszer pedig nincs – vagyis azok a befektetők, akik mindenképpen nálunk szeretnének egy szélenergia-projektet megvalósítani, kiszámíthatatlan környezetbe érkeznek. Az Európai Szélenergia Társaság (ESZT) minapi bécsi konferenciáján megállapította: Magyarország a megújulókban rejlő hatalmas üzleti lehetőségeket korlátozó hozzáállásával erősen lemaradt a régió országai között, és egyelőre az ágazati világszervezetbe, a 160 országból álló Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökségbe (IRENA) sem lépett be, szinte egyedüliként az Uraltól nyugatra lévő államok közül.