A japánok lépése élezte ki az elmúlt hetekben az árfolyamháborús retorikát. A szócsatába bekapcsolódtak a feltörekvő országok is, amelyeket nagyon is hátrányosan érint az amerikai, az angol és most már a japán jegybank politikája, mert a beáramló pénz náluk felértékeli az árfolyamot és visszaveti a kivitelt.

A G20 moszkvai közleménye jórészt megismétli a hetek rövid nyilatkozatát, vagyis a világ GDP-jének kilencven százalékát adó tág országcsoport tagjai fogadkoznak, hogy nem használják az árfolyamot önös szándékkal a versenyképesség javítására, nem próbálnak meg egymással rivalizálva leértékelni. Ám a jegybankok a saját mandátumuk keretében az árstabilitás őrzése mellett részt vehetnek a gazdaság élénkítésében, a növekedés előmozdításában.

Ezt aztán most értelmezhetik a piacok. A sok egyéb nyilatkozattal együtt. Moszkvában például azt mondta Ben Bernanke amerikai jegybankelnök, hogy továbbra is elkötelezett a gazdaság támogatása mellett, miután három fordulóban már nagyjából háromezermilliárd dollárt igyekezett a gazdaságba nyomni értékpapír-vásárlások révén. S hozzátette: a jegybank hazai célokra hazai eszközöket vet be. Az ausztrál pénzügyminiszter, Wayne Swan azt hangoztatta, hogy a gazdasági alapokat tükröző, a piac által meghatározott rugalmas árfolyamrendszer melletti elkötelezettség a lényeg, s hogy a monetáris és fiskális politika serkentheti a növekedést.

A gazdaságok bővülését előmozdító eszközökről is kibontakozott vita, minthogy a részvevők megfogadták, az őszi szentpétervári G20-as csúcsra középtávú tervet készítenek a fiskális egyenlegek és az adósságok mérséklésének menetrendjére. A konkrét számok nélküli ígéret jól tükrözi az amerikai és az európai – főként német –felfogás különbségét.