A jegybank tagadta a vádakat, amelyekhez negyvenoldalas észrevételt fűzött, de könnyen meglehet, hogy hiába.

Budapest, 2012. november 27. Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke felveszi szemüvegét a monetáris tanács kamatdöntő ülését követő sajtótájékoztatón a jegybank budapesti Látogatóközpontjában 2012. november 27-én.

Lázár János már szombaton meghúzta ugyanis a startpisztoly ravaszát, amikor a Népszabadságban megjelent nyilatkozatában azt mondta, hogy szerinte Simor András, az MNB elnöke nem tisztességes ember. A Miniszterelnökséget vezető államtitkár nem hirtelen felindulásból használt a szokottnál is keményebb szavakat az MNB elnökével szemben: ahogy telnek a napok, egyre inkább nyilvánvalónak tűnik, hogy tudatos kormányzati véleményt tükröz Lázár álláspontja. Mondandójának egyik figyelemre méltó mozzanata volt az, hogy nem is a fő vádpontként megfogalmazott, a Simor nevéhez már afféle állandó eposzi megjelölésként odaragasztott „offshore lovagozáson” volt a hangsúly – Lázár János inkább azt nyomatékosította, hogy a jegybank elnökének kötelessége lett volna együttműködnie a kormánnyal a gazdaságélénkítés érdekében. Az államtitkár nem mondta ki, hogy unortodox monetáris jegybanki eszközöket kellett volna alkalmaznia, de teljesen egyértelműen utalt erre. Szerinte Simor „politikai értékítélet alapján válogatott a kormánnyal való együttműködés minőségében és mélységében”. „Ez súlyos hiba volt, és az országnak károkat okozott” – mondta ki a verdiktet Lázár.

Szintén szombaton a Magyar Nemzet címlapján Jól keresnek a bankok az MNB-vel címmel jelent meg cikk, amelyben az Állami Számvevőszéknek A monetáris politika költségvetési kockázatai című tanulmányának végkövetkeztetéseit ismertetik. Eszerint: az elmúlt öt év alatt ezermilliárd forintot fizetett ki kamatokra a Magyar Nemzeti Bank, és ennek nagy része a kereskedelmi bankoknak jutott. A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy az egynapos vagy kéthetes betétek után kifizetett kamatok – amelyek magasabbak, mint a visegrádi országokban, mert a magyar jegybank 4,75 százalékot fizetett a kereskedelmi bankoknak, míg a lengyelek 2,5, a csehek pedig 0,05 százalékot – a központi büdzsére is hatással lehetnek, mégpedig kedvezőtlenül. A kormánynak emiatt 2013-ban közel 150 milliárd forintot kell megfinanszíroznia.

A jegybankellenes kommunikációs offenzívát nyilvánvalóan nem véletlenül időzítették februárra. Már tavaly olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint Simor márciusi távozása után az új jegybankelnök unortodox eszközöket alkalmaz majd. Egy-kétmilliárd dollárral mérséklik az MNB-s devizatartalékot, a másodlagos állampapírpiacon kötvényt vehetnének, és ami igazán lényeges: az MNB márciustól, a monetáris „korszakváltástól” ne fizessen a kötelező banki tartalék után kamatot, „az Európai Központi Banknak sem”. Ezekre a hírekre reagáltak úgy akkor elemzők, hogy ha megvalósul ez az elképzelt jegybanki politika, „az katasztrófa lesz”: lehet, hogy a gazdaság élénkül, de a banki hitelezés bizonyosan nem. Ez a kommunikáció mindenesetre előre legitimálni próbálja a váltást – és ha ez sikerül, március 3-tól teljesen indifferens lesz, hogy az MNB új elnökét Matolcsy Györgynek hívják-e vagy sem.