Ez kifejezetten „jutányos” finanszírozási feltételt jelentene, ami könnyedén konkurálna a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) esetleg megszerezhető hitelcsomaggal. Ezzel azonban a lap szerint nem fogyna el az orosz finanszírozási láz, mert további 5 milliárd euró értékű, de a későbbiekben „rubelben igénybe veendő” kötvényről is szó esett.

A cikkelőzetes híre gyorsan eljutott a Kremlbe, ahol a Reuters hírügynökségnek szinte azon melegében cáfolták az értesülést. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő a brit hírügynökség kérdésére kijelentette: „nem volt megállapodás magyar államkötvényekről” az orosz államfő és Orbán Viktor miniszterelnök között. (A Hvg.hu egyébként azt írta, hogy „körvonalazódott” az egyezség és „formálisan múlt csütörtökön tető alá hozott megállapodást” emlegetett.)

Giró-SzászAndráskormányszóvivő pedig hatalmas sajtópacának (majd, javítva, sajtókacsának) minősítette a HVG írását az MTI kérdésére. Lapunknak kormányközeli forrásokból a Kreml nyilatkozatával egybecsengő állítást fogalmaztak meg: „szinte biztos”, hogyMoszkvában semmit sem írtak alá. Ilyen megállapodás előkészítéséről sem tudtak a hasonló ügyekre általában rálátó forrásaink. Azt azonban hozzátették, hogy a miniszterelnök annyira „önjáró”, hogy nem minden tervébe avatja be a munkatársait. Ha ezt vesszük figyelembe, akkor az orosz nyilatkozat ellenére sem lehet teljes mértékben kizárni, hogy Moszkvában pénzügyi témáról is esett szó.

A cikkben említett 2,25 százalékos kamat bőven jobb, mint amilyen mellett a piacon forráshoz tudna jutni a kormány, sőt annyira jó ajánlat, amelyért cserébe vélhetően kapni is szeretne valamit az orosz vevő. Főleg, hogy nem kis tételről van szó: a 4,6 milliárd dollárnyi állampapír a jelenlegi árfolyam mellett mintegy 3,4 milliárdos euró kötvénynek felelne meg. Ha ehhez hozzávesszük a Prémium Euró Magyar Államkötvény (Pemák) hatalmas sikerét – az első sorozat értékesítését a közelmúltban zárta le az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK), 1 milliárd eurónyit sikerült piacra dobni, most a második sorozat kibocsátása folyik – a kormányfő akár hátra is dőlhet a székében, mert sikerülne lefedni az idei évre tervezett devizakötvény kibocsátás-igényünket, vagyis további aukcióra már nem lenne szükség. (Az idei évre szóló finanszírozási tervben 4,5 milliárd eurónyi kötvénykibocsátás szerepel, amelyet az ÁKK a piacról akar bevonni.)

Újabb csavar a történetben, hogy eközben zajlik a piaci alapú devizakötvény-értékesítésünk előkészítése. Elemzők szerint nagyon kedvező a befektetői hangulat, a kötvényeket jó áron lehet eladni, vagyis minden adott ahhoz, hogy a kormány – az előző évi passzivitás után – visszatérjen a kötvénypiacra. Ezt egyébként a kormány több tagja is kívánatosnak nevezte az elmúlt időben, mert azt várják ettől, hogy egy sikeres aukció növelné a kormány iránti bizalmat. Ugyanezt egy kizárólagos vevő – például az oroszok – esetében nem lehetne kijelenteni, hiszen az árazás nem sugallna semmit a valós piaci megítélésről. Az elemzők közül mind többen számítanak arra, hogy ez a 2-3 milliárd dolláros kötvénykibocsátás akár már ezen a héten megtörténhet, ám kormányközeli forrásaink úgy fogalmaztak, hogy ez aligha valószínű.

Amíg a kormányzati nyilatkozatokkal nem sikerül teljesen megnyugtatóan tisztázni, hogy mi a helyzet az orosz–magyar pénzügyi megállapodással, folytatódni fognak a piaci találgatások arról, hogy mit kaphatnak cserébe a rendkívül gáláns ajánlatukért. Az együttműködési lehetőségek elsősorban az energetika területén mutatkoznak: mindennapos téma a Paksi Atomerőmű bővítése, illetve a Déli áramlat vezeték kiépítése. De rendezésre váró ügyek vannak az egykori magyar légitársaság, a Malév, illetve a Dunaferr háza táján is, amelyekben a közös pont az orosz tulajdonos Vnyesekonombank: a pénzük egy részét akarják viszontlátni a Malév esetében, a Dunaferrnél pedig a cég nehéz helyzete miatt számítanának a magyar kormány közreműködésére.

Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin moszkvai találkozója. Újra a barátunk