A jegybankok közül az amerikai (Fed) kedden kezdett kétnapos ülést. Az alapvető elkötelezettségben a megfigyelők nem számítanak változásra, ráadásul az amerikai költségvetési vitában a megoldások halogatása ellenére is oldódtak a feszültségek. A piac most arra kíváncsi, vajon a döntéshozók vitájában észlelhetők-e új elemek, hogy még többet, vagy inkább kevesebbet tennének a gazdaság támogatásáért.

Erre azért is nagy figyelem irányul, mert a japán jegybank nemrégiben hirdetett meg hasonló értékpapír-vásárlási lépéseket, s jelezte, hogy inflációs célját egyről két százalékra, lényegében az amerikai és európai szintre emeli. A tokiói bejelentést azonban heves bírálatok érték Oroszországból, Dél-Koreából és Németországból, ahol a szigetországi intézkedések mögött a valutaháború kirobbantásának szándékát látják.

Japán részről visszautasították ezeket a vádakat, amelyeket rendkívül túlzónak ítélt például a Nemzetközi Valutaalap vezető közgazdásza és a belga jegybank elnöke is. Sőt, Niall Ferguson, a Harvard Egyetem professzora a jegybankok bázeli jegybankjaként emlegetett Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) adataiból könnyen kiszámította, hogy azok kiabálnak a leghangosabban, akik amúgy szép csendben leértékelték a reálárfolyamot, azaz a kül- és a belföldi árszínvonal arányát, tehát a legfőbb kereskedelmi partnerekkel szemben javítani tudták versenyképességüket. Ha csupán az utóbbi öt és fél válságos évre tekintünk vissza, akkor Dél-Korea 19, Nagy-Britannia pedig 17 százalékkal ment versenytársai alá. Miközben Japán reálárfolyama felértékelődött. A BIS szerint 2007 augusztusa óta a reálárfolyam gyengülése szinte azonos mértékű az Egyesült Államokban és az eurózónában.

Más elemzők is arra mutatnak rá, hogy a húsz éve növekedésképtelen, s ezért a nemzeti össztermék arányában már 220 százalékos államadóssági aránnyal küszködő Japánnak bizonnyal tennie kell valamit az élénkítés érdekében. Az amerikai jegybank pedig többek között a japán gazdaság elrettentő példájából is okulva próbál pénzt nyomni a gazdaságba. A decemberi ülésen pedig rögzítette, hogy mindaddig fenntartja a nulla és negyed százalék közé eső irányadó kamatot, amíg a munkanélküliség nem csökken 6,5 százalék alá, s az infláció nem emelkedik 2,5 százalék fölé. Ám a múlt hónapban már többen felvetették a nyílt piaci bizottság ülésén, hogy a jelzálog-fedezetű értékpapírok és államkötvények vásárlására meghirdetett havi 85 milliárd dolláros programot belátható időn belül be kellene fejezni. A nyílt piaci bizottságban a rotációs elv alapján idén szavazati joghoz jutó Esther George, a Kansas City tagbank elnöke például azt mondja, hogy a Fed ezzel a könnyítő politikával hozzájárult a föld árának emelkedéséhez, és a kockázatos befektetések iránti kereslet növekedéséhez. A jegybanki könnyítések, a washingtoni és európai politikai alkuk nyomán a tőzsdék kétségkívül túlzottan lelkes állapotba kerültek, mintha elszakadtak volna a gazdasági kilátásoktól.

Az eurózóna idén is recesszióban lesz, az amerikai gazdaság pedig vontatott iramban élénkül. Ezért az elemzők szerint a Fed ebben az évben aligha változtat a politikáján. A múlt év negyedik negyedévére vonatkozóan szerdán teszik közzé az amerikai növekedési adatot, s pénteken jelennek meg a munkanélküliségi mutatók.