Figyelni kell a franciák perére

Az Európai Bizottság korábbi érvei, amelyekkel a 2010-ben kivetett távközlési adó miatt indult kötelezettségszegési eljárást indokolták – amely ügy végül az Európai Bíróságon dől el –, s a mostani eljárás nyomán elhangzott indokok, ha nem is szóról szóra, de lényegében azonosak. A magyar kormányzat ugyanakkor mindig újabb és újabb indokokat húzott elő a kalapból.

Előbb kezdték azzal, hogy az EU – eddig nemigen változó – indokainak logikája alapján lényegében lehetetlen adóztatni a szektort, sőt Fellegi Tamás volt nemzeti fejlesztési miniszter egyszer még azt is kijelentette, hogy az EU logikája alapján áfát sem vethetnének ki a szektorra. Később a védekezés logikája változott, s a mostani telefonadót igyekeztek egy forgalmi alapú adónak álcázni, csakhogy az arról döntő kormányülés előtt az utolsó pillanatban változott a szabály, s az adó alanyai nem az előfizetők, hanem a cégek lettek. Az EU áfa direktívája alapján azonban így nehéz forgalmi típusú adónak tekinteni a díjat, ráadásul két forgalmi adót amúgy sem lehet kivetni. A tárca érvei között az egyetlen állandó elem az volt, hogy a válság közepette meg kell valósulnia az arányos közteherviselésnek, ezért a nagy profitot termelő cégeknek hozzá kell járulniuk a költségvetés rendbetételéhez.

Most azonban újabb érv került elő, mely szerint a bizottság által kifogásolt teher nem díj – amelyet az idézett keretirányelv említ –, hanem adó, ezáltal nincs összefüggés a hivatkozott irányelvvel. Az irányelvnek nem is lehetett célja adójogi szabály alkotása, hiszen azt nem az adójogszabályokra vonatkozó eljárási rend szerint – tehát nem egyhangúlag – fogadták el. A telefonadó tehát a tárca álláspontja szerint –rá vonatkozó uniós jogszabály hiányában – jogszerűen, nemzeti hatáskörben hozott törvényi intézkedés.

Logikus érvelés, ám lapunknak nyilatkozó jogászok szerint az angol fee, tehát díj, az ottani szóhasználatban jóval tágabb kört jelent, mint az adó, tehát magyarra úgy lehetne lefordítani, hogy a terminológia szerint minden adó díj, de nem minden díjadó.

Bizottsági forrásaink hangsúlyozzák: a mostani ügyet lehet az előző folytatásaként kezelni, mert nem lehet csak úgy kiszemelni egy „mély zsebű”, vagyis az átlagosnál nagyobb profittal dolgozó szektort, és megadóztatni. A bevételek, profitok megadóztatása akkor jogszerű, ha több ágazatot lefed az adónem. A spanyol és a francia kormány is megpróbálta ezt, az ő ügyük is a bíróságon landolt. Figyelnünk is kell a franciák perére, amelyben az első meghallgatás néhány napon belül várható, az első fél évben pedig ítélet is születhet, amely előrevetíti a magyar ügy végeredményét is, hiszen ahogy Brüsszelben mondják, ezek az ügyek ugyanazok, pepitában.

 

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.