Ázsia húzhatja a világgazdaságot
A válság megoldását még mindig nagyon sok bizonytalanság övezi, a kockázatok azonban csökkentek a nemzeti reformok és a valutaövezeti, illetve az uniós válaszok nyomán. A lényeg: folytatni kell a munkát a bankunió létrehozására és a szorosabb fiskális integráció érdekében.
A recessziós hír volt a legrosszabb, amivel a kedden este megnyílt, és szerdán már gőzerővel folyt davosi Világgazdasági Fórum résztvevőinek szembe kellett nézniük. Mármint, ami a világgazdaság helyzetét illeti. A tanácskozáson a szokások szerint a globális ügyek széles körét érintik, így értelemszerűen napirenden van Kína, Oroszország, aktuálisan Szíria, de Latin-Amerika és Afrika helyzete, kilátásai is – az egészségügytől a monetáris politikáig terjedő – témát szolgáltatnak.
Ezen a hagyományos téli találkozón kormányfők, nagyvállalati vezetők, elemzők, Nobel-díjas közgazdászok, egyetemi tanárok vesznek részt, s legfőbb erénye, hogy ezt a társaságot összehozza. A résztvevők panel- és folyosói beszélgetések során osztják meg egymással gondolataikat. A kötetlenséget biztosítja, hogy nem kell záróközleményt elfogadni, szabadon diskurálhatnak, töprenghetnek a követendő gazdaságpolitikai és üzleti stratégiákon.
Az IMF üzenete, hogy a világgazdaság növekedése – hála a feltörekvő országoknak, s újfent Kínának – fokozatosan gyorsul. Idén 3,5, jövőre 4,1 százalék lehet az ütem. Ez az iram ugyan árnyalattal szerényebb, mint az októberi előrejelzés, ám lehet bízni a piaci helyzet javulásában. Amennyiben viszont az eurózónában kiújulnak a feszültségek, s az amerikai költségvetési vita sem oldódik meg, akkor a világgazdasági bővülés folyamatát sokkok érhetik. Az IMF vezére, Christine Lagarde mérsékelten optimista, szerinte sikerült elkerülni a globális összeomlást, de nem csücsülhetünk a babérjainkon, a fiskális kiigazításoknak és a reformoknak is folytatódniuk kell.
A hangulat alapjában derűsnek, de a véleményeket illetően óvatosnak jellemezhető. A kedélyek felborzolására David Cameron brit miniszterelnök volt képes, aki még odahaza mondott beszédében referendumot helyezett kilátásba a szigetország uniós tagságáról. A kormányfő Davosban tisztázhatja álláspontját az őt bíráló uniós vezetők – Angela Merkel német kancellár, vagy Mario Monti olasz miniszterelnök – előtt. A brit törekvés az uniós viszony újratárgyalására a fontot is alaposan meggyöngítette, s bizonytalanságot visz az európai ügyekbe, olyan időszakban, amikor ilyesmire senki sem vágyott. A bizonytalanság azonban a kedvezőnek tekinthető előrejelzések ellenére is kitapintható Davosban. Részben azért, mert több korábbi prognózis is hibásnak bizonyult. A helyszínről tudósító Financial Times emlékeztet rá: 2007-ben például szinte senki sem utalt rá, milyen törékeny a pénzügyi rendszer. Kockázatokat emlegettek, de válságot nem. Ha már az FT erre felhívja a figyelmet, érdemes felidézni, mit írt lapunk a 2007-es davosi fórumról: „Csupán egy elemző, Nouriel Roubini, a New York-i Egyetem professzora mondta azt, hogy álljon meg a menet, az amerikai gazdaság növekedési recesszióba sodródhat, a bővülési irama nulla és egy százalék közé lassulhat, mert válságba kerül az építőipar, súlyos nehézségekkel küzd az autóipar, s ennek nyomán visszaeshet a fogyasztás, ez pedig igenis hat a világ többi részére. De a többiek erre azt válaszolták, köszönik, hogy figyelmezteti őket a veszélyekre, de ugyan már.”
A legnagyobb aggodalmat most az okozza, hogy a növekedés tartósan lassú maradhat. Mint Barry Eichengreen, a Kaliforniai Egyetem professzora kifejtette: az amerikai költségvetési tárgyalásokat övező viták nagy kockázatokat rejtenek magukban, mint ahogy az eurózóna perifériájáról a központ felé tartó recesszió is alapos tanulmányozást érdemel.
A Davosban megjelent neves közgazdászok közül Adam Posen, a washingtoni Peterson Intézet igazgatója azt mondta, hogy a dél-európai államok és Írország államadósságának egy részét el kellene engedni. A Yale Egyetemen tanító Robert Shiller arról beszélt: éveken át sürgette a kormányokat, hogy hagyjanak fel a fiskális megszorításokkal, de most már kénytelen elfogadni, hogy javaslatai süket fülekre találnak. Ám vele együtt több davosi vendég is fenntartja álláspontját: az Egyesült Államokban és az euróövezetben nem kellene erőteljes megszorításokkal visszafogni a keresletet.
Nem vagyunk ott
A magyar kormány képviseletében senki nem vesz részt a davosi Világgazdasági Fórumon. Lapunk a Kormányszóvivői Irodától kért ez ügyben tájékoztatást, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy sem a Nemzetgazdasági Minisztériumtól, sem a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól, de más tárcától sem vesz részt senki az eseményen, mint ahogy Varga Mihály tárca nélküli miniszter sem. Ő egyébként az IMF és az Európai Bizottság Budapesten folyó megbeszélései miatt vélhetően nem is tudna elmenni Davosba. A mindenkori magyar kormány távolmaradása az eseményről nem szokatlan, a válság tombolása idején, 2009 elején épp a krízis magyarországi hatásaira, valamint az akkor rendezett Nabucco-csúcsra hivatkozva maradtunk távol a fórumtól, előtte azonban Gyurcsány Ferenc elutazott a svájci városba. A Magyar Nemzeti Bank sincs most jelen Davosban.
