Egyre többet markol az állam
A Fidesz kormányzása alatt öt jogcímmel bővült a költségvetés adóbevételeinek sora, vagyis ennyivel több jogcímen szed be pénzt – a 2012-es gazdálkodásról tegnap kiadott részletes beszámoló szerint – az állam működtetésére a mostani kormány, mint tette azt az előző ciklus utolsó teljes évében, 2009-ben az akkori kabinet. Az állampolgároktól, vállalkozásoktól ez idő alatt többletként beszedett 361 milliárd forint csaknem 6 százalékos növekedést jelent.
Ennek alapján tehát könnyű lenne azon élcelődni, hogy valóban az „adócsökkentés” kormánya-e az Orbán-kabinet. Alaposabban megvizsgálva a számokat azonban az derül ki, hogy míg a vállalkozások esetében egyértelműen a terhek növekedését látni, addig a lakossági befizetések éppenséggel csökkentek az új ciklusban: míg a Bajnai Gordon irányította kormány évében 2020 milliárd forinttal járultak hozzá a magánszemélyek az államkassza kiadásaihoz, tavaly 1609,4 milliárd származott tőlük.
Ugyanakkor a legbrutálisabb emelkedést a fogyasztáshoz kapcsolt adóbevételeknél tapasztaljuk, itt az ugrás meghaladja a 20 százalékot, miközben az infláció ebben a hároméves időszakban a legrosszabb évben sem haladta meg az 5,7 százalékot.
Mindebből tehát jól kirajzolódik az Orbán-kormány adópolitikájának lényege: amennyire lehet, tehermentesíteni kell a lakosságot a fizetésüket érintő adók alól, viszont az így kieső pénzre szükség van, ezért a fizetés elköltésekor tartja a markát az állam, a boltokban, amikor az eladó felszámolja az áfát a termékek után. Ám ez sem elég a kiadások fedezésére: hiába folyik be jó 300 milliárd forinttal több a fogyasztás utáni közterhekből, mint amennyit veszít a büdzsé a lakosságnál kint hagyott adóforintokon, a vállalkozásoknak 140 milliárd forinttal kell még megdobniuk a három évvel ezelőtti befizetéseiket, hogy a központi kormányzat Brüsszel számára elfogadható szinten tudja tartani a hiányt.
Ehhez a három százalék alatti tartományban kell tartani a deficitet, ami a tegnap közölt adatok fényében jó eséllyel teljesült 2012-ben. Még úgy is, hogy nem vált valóra az ellenzékben oly sokszor hangoztatott fideszes „prognózis”, mely szerint kormányra kerülésük, a gazdaságpolitikájuk majd százmilliárdokkal csökkenti a költségvetés éves kamatkiadásait. Ezzel szemben az a helyzet, hogy míg a Bajnai-kormány alatt 1180 milliárd forintot fordítottak kamatkiadásra 2009-ben, addig tavaly az Orbán-kabinet 1202 milliárdot. Erre általában az a válasza a kormánypártnak, hogy az IMF-hitel törlesztését szándékosan csúsztatta erre a ciklusra az előző vezetés (egy másik cikkünkben már levezettük, hogy a törlesztésnek pontosan körülírt ütemezése van az IMF-nél), ám ez az állítás azért sántít, mert ezzel a feltétellel – a hitel visszafizetésének évenkénti terheivel – a kormányváltás előtt tisztában kellett lenniük a Fidesz gazdaságpolitikusainak.
A várt gazdasági csoda elmaradt, nem csökkent a kamatkiadás, sőt nőtt is valamelyest. Ettől még tény: a deficit három százalék alá került.
Az előbb összeszámoltuk, hogy hány adóbevételi sorral bővült egy bő fél ciklus alatt a költségvetés, s az így kapott öt szerénynek tűnik ahhoz képest, ami 2013-ban érvényes a büdzsére: immár 28 különböző jogcímen (megjelennek az új kisadók, mint a kiva, a kata, illetve a közműadó) gyűjti be tőlünk az állam az adót, amire sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy az adóadminisztráció egyszerűsítése felé tesz öles lépteket a kormány. S ami még mellbevágóbb: idén 7210 milliárd forintot próbál begyűjteni az adókon keresztül, szemben a tavalyi 6470 milliárddal. Nem meglepő, hogy a növekmény javát a fogyasztási adóknál találjuk: a tranzakciós illeték megjelenésével 4286,9 milliárd forint folyhat be ezeken a sorokon, szemben a tavalyi 3702 milliárddal.
Összevetve a tavaly ténylegesen befolyt adókat az idei tervekkel, megjósolható, hogy míg a társasági adóból nem tűnik irreálisnak az előző évinél 20 milliárd forinttal alacsonyabb bevétel elérése – hiszen 2013-ban már akár kismértékű gazdasági növekedés is lehet, míg tavaly valahol az 1-1,5 százalékos negatív tartományban járhatott a GDP, igaz, a korábbi évek elhatárolt veszteségeinek elszámolása viszont visszafoghatja a befizetéseket – az áfánál várt 200 milliárdos többlethez életjelet kell mutatnia a belföldi kereskedelemnek, mert pusztán az 5 százalékos infláció ehhez kevés lesz. A kormány abban bízik, hogy az egykulcsos szja-val kint hagyott százmilliárdok előbb-utóbb megjelennek a fogyasztásban, mint ahogy a végtörlesztéssel, illetve egyéb, a devizahitelt nyögő családoknak nyújtott kedvezményes fizetési lehetőséggel megspórolt pénzek egy része is a boltokba kerül. Mások szerint viszont a foglalkoztatásban idén sem lesz áttörés, a jövedelmek nem emelkednek annyival, ami lökést adhatna a fogyasztásnak.
Ezek a kockázatok akkor válnak jelentős mértékűvé, ha melléjük tesszük a pénztárgépek online bekötésének csúszását, az e-útdíj-tender hányattatott sorsát vagy az év végére beígért nyugdíj-kompenzációt. Mindent egybevetve 500-600 milliárd forintnál járunk. A kormánynak természetesen erre is van válasza, mégpedig az, hogy a késlekedés nem feltétlenül jár kieső bevételekkel, valamint rendelkezésre áll 400 milliárd forint tartalék. Ami viszont az elemzőket aggasztja, hogy a tartalékokra való hivatkozás egyre sűrűbbé vált a kormányzati nyilatkozatokban, miközben a költségvetési tanács, illetve a MNB is arra figyelmeztetett a büdzsé átvilágításakor, hogy a kormány céljai akkor teljesíthetőek, ha a tartalékokhoz nem nyúl.
A legnagyobb erőpróba azonban Brüsszelben vár a kormányra, mert ha ott sikerül elhitetni, hogy a következő években kordában tudja tartani a deficitet, akkor felmentést kaphat a túlzottdeficit-eljárás és ezzel járó bizalmatlanság alól. Információnk szerint Orbán Viktor személyesen lobbizik ennek érdekében Barrosónál.
