Megéri a pénzét az E.ON?
Váratlanul nagy hullámokat vetett a kormány E.ON-cégvásárlási szándéka körül Mártha Imre volt MVM-vezér Indexnek adott nyilatkozata, melyben a szakember ugyanakkor voltaképp csak már megjelent sajtóinformációk közötti feszültségekre világított rá. E szerint a vásárlásra kijelölt állami MVM Magyar Villamos Műveknek a szóban forgó két cégre – a központi magyar gáznagykereskedőre, illetve a hatalmas gáztárolórendszerre – lenne egy 40 millió és egy 300 millió eurós vagyonértékelése, miközben akár 800 millió-egymilliárd eurót is kifizetne érte. Eme értelmezés szerint tehát állami vezetők most épp háromszázmilliárd forint közpénzt készülnek kidobni az ablakon, vagy mondhatni – a Mol-vételhez hasonlóan – átadni egy külföldi konszernnek. Mártha Imre megpendítette a lehetséges büntetőjogi vonatkozásokat is.
Lapunknak az ügyhöz közel álló forrásai ugyanakkor nem erősítették meg a 40 és a 300 millió eurós vagyonbecslésre vonatkozó értesüléseket. Úgy tudjuk, az MVM-nek a két cégre hétszázmillió euró körüli vagyonbecslése van. Azt az érvet, miszerint a nagykereskedővel évi több tízmilliárd forint kódolt veszteséget vesz át az állam, azzal ütik el, hogy az ügylet versenyhivatali véglegesítése akár egy évet is igénybe vehet. Való igaz: a két társaságot a Mol 2004 végén adta el az E.ON-nak, ám a Brüsszel által jócskán átírt szövegre csak 2006 elején került pecsét. Cseppet sem mindegy tehát, hogy mennyi ideig parkol az ügy a versenyhivataloknál: addig ugyanis a veszteség a jelenlegi tulajdonost terheli. 2015 végén viszont megszűnik az oroszokkal jelenleg érvényben lévő gázszerződés, az azt követő időszak pedig teljesen új felállással kecsegtet. Igaz, a cég sanyarú helyzetének oka csak részben a mára igen előnytelenné vált 17 éves megállapodás. Míg ugyanis ez a beszerzési tarifát emeli túl magasra, addig a magyar kormány az eladásit nyomja le esetenként a beszerzési alá.
A gáztárolóra vonatkozó aggályok kissé félrevezetőnek és szubjektívnek tűnnek. Tény, hogy az E.ON formálisan 300 millió euróért vásárolta meg a két céget. Ám ezzel együtt átvállalt további 600 millió euró adósságot, sőt később tisztázandó tételek kapcsán beígért további 290 millió eurót is. A most tervezett ügylet túlárazottságának megítélésében tehát még a vételárnál is fontosabbnak tűnnek az esetleges további vállalások. Árnövelő tényező lehet, hogy az E.ON az elmúlt évek során jelentős beruházásokat hajtott végre a gáztároló rendszeren. A másik oldalról viszont jogos érv, hogy a piaci körülmények most épp csökkentik a portéka értékét: a gázra nincs kereslet, a mezők üresen konganak, nincs tárolóidíj-bevétel. Az is igaz, hogy az Orbán-kormány mindeddig igencsak érdektelennek mutatkozott a két cég megtérülésének növelése – veszteségeik csökkentése – tárgyában. Vagyis a „szabályozás” szintén jelentős árcsökkentő tényező. Más kérdés, hogy az állam sajátjaként már bizonyára nem tartaná annyira ridegen a társaságokat. Erre utalnak például a stratégiai gáztárolás odahelyezésére utaló törvénymódosítások.
Forrásaink közölték: már megszületett a végső megállapodás a már kiszivárgott 800 millió-egymilliárd euró közötti áron. Vannak még ugyan részletkérdések (még most is ad át az E.ON újdonságszámba menő adatokat), de azt senki nem vonja kétségbe, hogy a két fél a határidőként megszabott január 31-i időpontban mindenképp alá fogja írni a szerződést. Arra ugyanakkor, hogy honnan lesz minderre pénz, egyelőre nem találtunk biztos választ. Az MVM részint tőkeemelésként közvetlen állami pénzt kaphat (ennyi még maradt a 2008-as IMF-hitelből is), ezen kívül hitelt vehet fel vagy kötvényt bocsáthat ki. Ugyanezt megteheti a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) is, a pénzt aztán az MVM-nek kölcsönözve.
Kéri Tamás ügyvéd úgy látja: noha állampolgárként szívesen kimutatná a bűncselekmény esélyére utaló jeleket, a főbb sarokpontok ismeretében és általános szinten maradva itt ilyen veszélyt nem lát. Jelen esetben ugyanis sem egy bármilyen vagyonértékelés, sem egy korábbi vételár nem köti az állami vevő kezét. Abban az esetben ugyanis, ha az állam bármely stratégiai ok miatt hajlandó ennél többet fizetni, úgy szerinte ezt jogi következmény nélkül megteheti. Az E.ON-cégeknek ugyanis nincs hivatalos értékük. Politikai felelősséget ugyanakkor annál inkább viselnie kell a kormánynak. Kéri Tamás elvárná, hogy az ügylet hasznosságát nagyon erősen megindokolják. A társadalomnak azonban az ezzel kapcsolatos esetleges ellenérzéseit csak a választásokon juttathatja érvényre – szögezte le az ügyvéd. Való igaz, a kérdés máris politikai síkra terelődött: az ügyben megkongatta a vészharangot az MSZP és a Bajnai Gordon-féle Együtt 2014 is.
Aggódnak az érintettek
Tapasztalataink szerint az ügylet előkészítésével megbízott állami vezetőket sem hagyja hidegen, hogy a bíróságok folyosóin manapság sűrűn találkozni az előző kabinetek vezetőszáron kísérgetett hasonló szintű vezetőivel.
„Mindenki védeni akarja a hátsóját” – fogalmazott egy a témát jól ismerő forrásunk. Ennek jegyében most mindenki határozott felsőbb utasításra vár, mégpedig végső soron a miniszterelnöktől. Úgy tartják, a szándéknyilatkozatot Orbán Viktor írta alá, így akár a vételi szerződést is szignálhatná ő maga. Ellenkező esetben – úgy tudjuk – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, a finanszírozásba esetleg bevonni szándékozott MFB, illetve a vásárlónak szánt MVM vezetői is csak egyértelmű tulajdonosi utasításra készülnek bármit is aláírni.
A hirtelen feszültté vált helyzetre jellemzőek azok a masszív piaci pletykák is, miszerint az MVM vezetősége a kialakult helyzetben még 31-e előtt testületi távozással fenyegetné a kabinetet. Ezt lapunknak a társaság részéről határozottan cáfolták. Ezenkívül az állami áramholding lapunk megkeresésére az E.ON-ügylethez egyetlen megjegyzést kívánt fűzni. E szerint az MVM vezetése a mindenkori törvények betartásával végzi munkáját, és egy ilyen beruházásról a hatályos szabályozás értelmében a tulajdonosok által összehívott közgyűlés jogköre döntést hozni.
