Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap francia vezére nem is vesz részt a brüsszeli találkozón, helyette – a normális menetrendhez visszatérve – az IMF Európával foglalkozó osztályának vezetője érkezik Brüsszelbe.

„Ez a nyugalom jele. Még nem vagyunk az út végén, de már rajta vagyunk azon az úton, amely valamiféle normalitáshoz vezet” – nyilatkozott meglehetősen óvatosan egy magas rangú uniós tisztviselő az eurózóna válságáról. Ezúttal Ciprus lesz terítéken: a mediterrán szigetország körülbelül fél éve kért pénzügyi segítséget, de egyelőre az ország gazdaságának felmérése zajlik, döntés most sem esedékes.

A február végi ciprusi választásokig már nem várható a segélyről és a hozzá kapcsolódó programról szóló megállapodás, és egyelőre az sem világos, mekkora összegről tárgyalnak az európai hitelezők és az IMF. Korábban úgy lehetett tudni, Németország sokallja a sziget teljes éves GDP-jét kitevő, 17 milliárd eurós összeget. A privatizáció előfeltétele a mentőprogram megindulásának – ezt nyilvánvalóvá tette a brüsszeli forrás.

A spanyol bankmentő program keretében újabb, ezúttal kétmilliárd eurós összeget kap néhány bajba jutott bank, s Görögország is várhatja a segély újabb, hétmilliárd eurós szeletét. Nehezebb feladatnak tűnik, hogy a pénzügyminiszterek „politikai és elvi” vitát folytatnak a bajba jutott bankok közvetlen feltőkésítéséről. Tavaly júniusban Berlin belement, hogy a mentőalapokból közvetlenül lehessen bankokat megsegíteni, ezzel nem növelve az adott tagállam államadósságát. Ehhez viszont fel kell állítani az egységes európai bankfelügyeletet.

A politikai megállapodás kész, és megkezdődhet az elvi vita a feltőkésítés mikéntjéről. A legkritikusabb pont az „örökölt eszközök”, a korábbi adósságok, rossz értékpapírok kezelésének kérdése: a mai állás szerint csak az újonnan keletkezett problémákat szabadna ebből az új mechanizmusból finanszírozni, ám vannak ellenérdekeltek is. Például Írország: a dublini kormány szeretne megszabadulni a korábban bajba jutott ír bankokban vállalt terheitől.

A hétfői találkozón választják meg a testület új elnökét is, aki Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnököt váltja. (Juncker 2005 óta, a poszt létrehozása óta áll a testület élén.) Az esélyes Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, bár az utolsó pillanatokban Párizs bizonytalankodni látszik. Immár a huszonhetes körben találkoznak az uniós pénzügyminiszterek kedden, igaz, Wolfgang Schäuble német és Pierre Moscovici francia külügyminiszter nélkül, ők az Élysée-szerződés – a Franciaország és Németország között 1963-ban megkötött együttműködési megállapodás – évfordulóját ünneplik ezalatt.

A tranzakciós adó európai fajtájának bevezetéséről tárgyalnak majd, ez elsősorban a spekulációt sújtó eszköz lenne. Tizenegy tagország szeretné bevezetni az új adónemet, de a testület többségének rá kell bólintania. Közben az is kiderült: az Európai Tanács február 7–8-i ülésén hivatott megállapodni az unió hétéves költségvetésében. Az unió állam- és kormányfői novemberben már megpróbáltak egyezségre jutni az EU összjövedelmének alig egy százalékát kitevő keretben, de akkor nem sikerült kompromisszumot kötniük.