Lapunk értesülése szerint a Gazprom akár teljes kockázatmentességet is garantál Magyarországnak a Déli áramlat kapcsán. A 2008-as Gyurcsány–Putyin-féle kormányközi megállapodás után a magyar szakasz kivitelezésére alakult Déli Áramlat Zrt.-ben a magyar fél 50 százalékát az állami Magyar Fejlesztési Bankra osztották.

Ennek helyét tavaly a szintén állami MVM Magyar Villamos Művek vette át. Megfigyelők a fele-fele arányú tulajdonlás ellenére a hazai beruházási terv mögött erőteljesebbnek értékelik a Gazprom befolyását. A tervezés és a kivitelezés tekintetében például főképp az orosz állami gázcég hozza meg a döntéseket. Egyszersmind viszont késznek mutatkozik arra, hogy teljes egészében átvállalja a vállalkozás anyagi kockázatát.

A korábbi bejelentések szerint a 2016-ig megépítendő, évi 30 milliárd köbméter gáz szállítására alkalmas magyar szakasz tervezett költsége 610 millió euró (mintegy 180 milliárd forint). Ezt fele-fele arányban kell az MVM-nek és a Gazpromnak előteremtenie. Az, hogy meddig kell fizetni az összeg 70 százalékára rúgó hiteleket, nyilván a magyar szakasz tranzitdíjától és a tényleges gázforgalomtól függ. Tranzitdíj tekintetében ellentmondók az információk: a Gazprom szerint arról még tárgyalni kell, és amúgy is titok, de szakértők köbméterenként öt forint körüli összeget saccolnak, amely az évi 30 milliárd köbméterrel számolva, egy év alatt adná ki a felvett hitelt.

Ez még jóval kevesebb tranzitdíjjal és átmenőforgalommal számolva is túl szép ahhoz, hogy igaz legyen: a felek ugyanis 20-25 éves megtérülésben gondolkoznak. Az állítólagos Gazprom-ígéret szerint a megállapodásba foglalt megtérülési időt követően a beruházás minden egyéb körülménytől függetlenül nyereséget hoz a magyar fél – jelen esetben az MVM – számára. Ezt „szállíts vagy fizess” konstrukciónak hívják. Ez annak ellenére megfontolandó lehet, hogy a terv mindenfajta garancia nélkül is látványos és gyors megtérüléssel kecsegtet.

Az üzemeltetés azonban nem feltétlen hoz hasznot a magyar államkasszának. Az ugyanis először a Déli Áramlat Zrt.-nek termel nyereséget, amely – a Gazprommal egyetértésben – osztalékot fizethet tulajdonosainak, így az MVM-nek, amely szerteágazó tevékenységének végeredményéből juttathat osztalékot az államnak. (Feltéve, ha a több ezermilliárd forint költségű paksi bővítés mellett ez szóba jöhet.) A Gazprom, amely a nyomvonalállamokban csak nagy nehezen ment bele az 50-50 százalékos tulajdonlásba, minden jel szerint az összes egyéb módon igyekszik átvenni a tényleges irányítást a nyomvonal államok projektcégeiben.

Bulgáriában például a Gazprom tokkal-vonóval állta volna a hitelezést, ha a törlesztés alatt övé a tranzitdíj, de az ottani kormány ezt visszautasította. A magyar tárgyalások részleteiről eddig nem sok szivárgott ki, ha éppenséggel a Gazprom ajánlja a legkedvezőbb kondíciójú bankot, például valamely vele kapcsolatban álló hitelintézetet, az MVM-nek érdemes lehet azt választani, ami viszont az orosz befolyást erősíti. Mindemellett sokan értelmetlennek tartják hitelért folyamodni, amíg az EU engedélyt vagy felmentést nem ad a beruházáshoz.

A Déli áramlat koncepciója ugyanis ellentétesnek tűnik az általános energetikai szabályokkal. Brüsszel nem tűri, ha egy vezeték és a rajta gázt szállító kereskedő egy kézben van. Az sincs ínyére, ha megítélése szerint a vezetéküzemeltető nem egységes, nyilvános elvek szerint kezeli a tőle szállítást kérő kereskedőket, hanem egyiket-másikat előnyben részesítheti, például a Gazprom saját exportcégét. Günther Oettinger energiaügyi biztos az utóbbi időben többször is hangsúlyozta, hogy a Gazprom mindeddig semmiféle hivatalos iratban nem jelezte Brüsszelnek az EU területére vonatkozó gázszállítóvezeték-építési terveit.

A Gazprom azonban úgy érvel, hogy a nemzeti kormányokkal kötött kétoldalú egyezmények szerint jár el, a fejlesztéseket nemzeti hatáskörben kezeli. Értsd: Brüsszelnek semmi köze hozzájuk. A szakértői értékelések ellentmondók: egyesek szerint a Magyar Energia Hivatal uniós engedély híján nem ad ki használatbavételi engedélyt a csőre, míg mások úgy látják, Magyarország adhat ki saját hatáskörben engedélyt energetikai létesítményeire. A Gazprom egyébként még mindig nem hozta meg az uniós szárazföldi szakaszra vonatkozó úgynevezett „végső befektetői döntést”. Ennek megfelelően az érintett államokban nem vagy még csak alig indult el a tényleges kivitelezés, és ezt 2014 előtt nem is tervezik. Értesülésünk szerint ez igaz a magyar szakaszra is: a finanszírozás kérdése még valóban nincs megoldva, de az előkészítő papírmunkákkal folyamatosan haladnak.