A cél egyértelműen az volt, hogy jövő januártól élő szabályozással átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá tegyék a működésüket. Az eurózóna válsága előtt és alatt is sok fejfájást okozó intézmények államadósság-besorolásáról szóló minősítésüket ezentúl évente legalább kétszer, de legfeljebb háromszor ismertethetik az előző év végén meghatározott időpontokban. Ezeket az európai tőzsdezárások után, de a piacok nyitása előtt legalább egy órával kell nyilvánosságra hozni. Az értékeléseknél be kell mutatni az azokat alátámasztó adatokat is.

Megszületett a rotációs szabály is: az értékpapírok kibocsátóinak négyévente új hitelminősítővel kell szerződniük. A magánkézben lévő hitelintézeteknek és befektetési vállalatoknak pedig saját belső kockázatértékelést is kell végezniük.

A hitelminősítők felelősségre vonására is új szabályokat dolgoztak ki: a befektetési intézmények például bírósághoz fordulhatnak kártérítésért, egyébként pedig az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ES-MA) szabhat ki büntetéseket, vonhat be engedélyeket akkor, ha a hitelminősítők eltérnek az új szabályoktól.

Az új szabályok szerint az hitelminősítő intézet nem minősíthet olyan vállalatot, amelyben legalább tízszázalékos tulajdonnal rendelkező részvényese vagy tagja már befektetett. Az egynél több intézetben fennálló, ötszázalékosnál magasabb részesedést is tiltják.

Az európai hitelminősítő intézet létrehozása azonban egyelőre teljesen lekerült a napirendről (a többi között azért, mert befektetési költsége 300-500 millió eurós tétel lenne), de az Európai Bizottság 2016-ban újra megvizsgálja egy ilyen intézmény felállításának lehetőségét.