Végső támadás a szolgáltatók ellen
Az áramszolgáltatók, illetve a mögöttük nagykereskedőként álló állami MVM Magyar Villamos Művek egyaránt külön működtetnek egy értékesítő, illetve egy hálózatüzemeltető leányvállalatot. Az MVM esetében a szolgáltatói hálózatokat és az erőműveket összekötő központi vezetékrendszer működtetője a Mavir. A megjelent rendeletek elemzéséből kiderül, hogy az áramszolgáltatók kereskedelmi ágai január 1-jétől mintegy 8,4 százalékkal kevesebbért adhatják a lakosságnak az áramterméket.
Ez a tétel teszi ki a villanyszámla körülbelül felét. Ám ebből semmit nem háríthatnak tovább a mögöttük álló nagykereskedőre, az állami MVM-re. 2012 eleje óta ugyanis nem változott a „piaci alapú villamosenergia-beszerzés tárgyévi országos összehasonlító ára”. Eszerint az MVM-nek a kilowattóránként 40-45 forintos áramárból január 1-je óta is mintegy 17,6 forint jár. A törvényhozó az áramszolgáltató-kereskedőknek a lakossági értékesítés után járó bevételét (árrését) hivatalosan is 1,8 forintról 1,3 forintra, azaz 50 fillérrel csökkentette.
Ám mivel a 8,4 százalékos díjcsökkentés önmagában átlag 1,2 forintos mérséklést hoz, eszerint 70 fillért a lakosságot ellátó kereskedőknek egyszerűen le kell nyelniük. Így „valós” árrésük – amiből tehát költségeiket is fedezniük kell – 1,8 forintról hirtelen 60 fillérre esett. Iparági források szerint már az 1,8 forint sem biztosított számukra nyereséget, így a mérséklés jelentősen tovább növeli veszteségeiket.
A hálózatüzemeltetői ágakat még kevésbé kímélte a kormány: a nekik járó, a számla másik felét kitevő rendszerhasználati díjak egységesen 13 százalékkal mérséklődtek. A magyarázat látszólag igen egyszerű: így jött ki összességében az ígért 10 százalékos lakossági árcsökkentés. A rendszerhasználati díjak mérséklése azért furcsa, mert míg a kereskedők vagyontalan irodákként jellemezhetők, addig a százmilliárdos értékű hálózatok fenntartása az ország stratégiai érdeke. További furcsaság, hogy a fűnyírásból ez esetben az MVM leányvállalata, a Mavir sem maradt ki. Kérdés, ha a kormány valóban szabályozási eszközökkel igyekszik védeni az állami tulajdont, azon belül miért épp a kereskedőt és miért nem a hálózatüzemeltetőt segíti.
Ami tisztán kirajzolódik: Orbán Viktor kormányfő kívánatosnak tartja az energetikai „közvetítők” haszonmentességét, még ha a látott példa alapján kissé szelektíven is. Kormányközeli orgánumok további, akár többször tízszázalékos energiaár-csökkentést is megszellőztettek. A kabinet egyszersmind szeretné, ha az energetikában nagyobb teret nyerne a közösségi tulajdon. Fónagy János parlamenti államtitkár lapunknak adott korábbi nyilatkozata szerint ugyanakkor a kettő között semmiféle összefüggés nincs.
Az iparágban ezt másként látják. Sokan úgy vélik, hogy a mostani intézkedések ténylegesen is lenullázzák a nyereségességüket, ami minden józan részvényesben felvetheti a továbbműködtetés értelmének kérdését. Ez pedig erőteljesen a Fidesz-kabinet szándékai irányába hat. Ugyanakkor könyv szerinti érték alatt állításuk szerint a vezetők büntetőjogi felelőssége miatt nem adhatják el eszközeiket. Messze a legnagyobb vagyont természetesen a hálózatok képviselik, melyek bevételeit a kabinet most különösen visszametszette. A külföldi tulajdonú energiarendszerek könyv szerinti értéke ezermilliárdos tétel, s nem látszik, hogy ezt miből fedezné az Orbán-kabinet.
Lapunk számára az elmúlt két és fél évhez hasonlóan az energiacégek továbbra sem kívánták kommentálni a kormányzati intézkedések szektort érintő hatásait. Állítólag azért, mert valamennyi menedzser tartja magát ahhoz az aranyszabályhoz, miszerint nem bírálják az éppen hatalmon lévő kormányt, hanem rendre alkalmazkodnak az intézkedéseikhez. Megjegyzendő, ez az elv a korábbi, számukra jóval több bevételt és folyamatos áremeléseket biztosító kormányok idején mintha kevésbé érvényesült volna.
A gazdagokat támogatják – Egymillió forintos számlákkal példálózik a kormány
Kevesen feszegetik a tízszázalékos lakossági árcsökkentés aránytalan társadalmi hatásait. Számos elemző egyetért abban, hogy az egységes, tízszázalékos lakossági árcsökkentés elsősorban a középosztálynak kedvez. Pontosabban, minél jobb módú a fogyasztó, annál többet spórol a döntéssel, és minél inkább rászoruló, annál kevesebbet takarít meg. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy kisebb energiaszámla tizede kevesebb, mint egy nagyobb számláé.
Ennek kapcsán többek felháborodását kiváltotta Lázár János miniszterelnökségi államtitkár példája, miszerint a családok akár évi százezer forintot is megtakaríthatnak az energiaár-csökkentő döntések eredményeképpen. Ehhez ugyanis értelemszerűen egymillió forintos rezsiszámlára lenne szükség, ami – a nagycsaládosokat leszámítva – nyilvánvalóan csak a társadalom leggazdagabb rétegeire lehet igaz. Holoda Attila, az augusztusban kinevezett, energiaárakért is felelős helyettes államtitkár az energiahivatallal együttműködve még két-három sávos árváltoztatást tervezett.
Ám ennek első – lapunkban – nyilvánosságra hozott szelete a leggazdagabbak 18-26 százalékos áremelési terve volt, míg a legszegényebbekre vonatkozó ellenoldali csökkentésről nem említettek konkrétumokat. A kormányfőt nyilvánvalóan elriasztotta a gázáremelés emlegetése, ami miatt az egész tervet levették a napirendről, Holoda pedig három hónap után vehette a kalapját.
