A valóság ezzel szemben az, hogy a pénzintézetek a januártól életbe lépett új kondíciós listáikban már részben, a következő hetekben hatályosuló további módosításokkal pedig lényegében teljesen továbbterhelik a nem készpénzes banki műveleteknél (például az átutalások esetében) kétezrelékes, míg készpénzes tranzakcióknál (egyebek mellett ilyen a pénzfelvétel) háromezrelékes terhet jelentő illetéket.

Bár a verseny valóban viszonylag erős ezen a területen, az elmúlt két év kormányzati intézkedései miatt a bankoknak nem sok mozgástere, választási lehetősége maradt. Akkor sem tudnák lenyelni az újabb pluszterhet, ha akarnák. A Magyar Nemzeti Bank egyik tavaly publikált, a pénzforgalmi szolgáltatások árazásáról készített tanulmányából kiderül, hogy 2005 és 2010 között a hazai pénzintézetek erről a területről befolyt díjbevétele évi 300–400 milliárd forint között alakult. (A pénzügyi felügyelet adatai alapján ez az összeg 2011-ben 380 milliárd forint volt, míg tavaly 360 milliárd körül lehetett.)

A pénznek ára van

Ennek az összegnek átlag nagyjából a fele származott a különféle pénzforgalmi szolgáltatások (például számlavezetés, utalások, bankkártya) után felszámított díjakból és jutalékokból. A másik felét a kamatbevételek hozták: erre úgy tesznek szert a bankok, hogy a folyószámlán tartott, le nem kötött összeg után általában alacsony (lényegében jelképes mértékű), úgynevezett látra szóló kamatot fizetnek, míg a pénzt kihelyezve ennél magasabb hozamot érnek el. A pénzintézetek ezt a kamatbevételt bekalkulálják a díjképzésükbe. A tanulmány szerint a bankok többségénél a díj- és jutalékbevétel önmagában nem fedezi a pénzforgalmi szolgáltatások költségét, a kamatbevétellel együtt azonban már nyereséges az üzletág.

A kormány az idei évre 340 milliárd forint bevétellel kalkulál a tranzakciós illetékből. Ebből 80 milliárdot a Magyar Államkincstárnak kell befizetnie, a többit a bankoktól várja a kabinet, amely ezzel a pénzzel mindenképpen számol. Ha ennél kevesebb folyna be, akkor az ígéretek szerint megemelik az illeték kulcsát. Ha a bankok nem hárítanák át ügyfeleikre a rájuk jutó részt, akkor – a jegybanki tanulmányban kifejtett 2009-es adatokat alapul véve – a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása az évi 150-160 milliárdos nyereség helyett 100-110 milliárd forintos veszteséget termelne a pénzintézeteknek.

A bankoknak azonban most nemhogy 260 milliárdos, de 26 milliárd forintos mozgásterük sincs: a bankadó bevezetése és a hitelezési veszteségek 2010-ben lenullázták a szektor nyereségét, ezt fejelte meg 2011-ben a devizahitelek végtörlesztése, melynek eredményeként 243 milliárdos veszteséggel zártak a pénzintézetek, melyek az első kilenc hónap adatai alapján valószínűleg tavaly is egy tízmilliárdos nagyságrendű mínuszt könyvelhettek el. Más lenne a helyzet persze, ha a kormány tartja magát korábbi ígéretéhez, és idén megfelezte volna a bankadót. Ebben az esetben a pénzintézetek legalább a tranzakciós illeték negyedét le tudták volna nyelni.