Vizsgálni pedig lenne mit, tapasztalataink szerint legalábbis nem minden bank tartja magát mindenben azokhoz a szempontokhoz, melyeket a felügyelet még november közepén megfogalmazott a szerződések egyoldalú módosításával kapcsolatban. A PSZÁF álláspontja szerint a pénzintézeteknek három dologra kell odafigyelniük a tranzakciós illeték áthárításánál a meglévő számlaszerződések esetében: nem vezethetnek be új díj- vagy költségelemet; a már meglévőket csak a korábban elfogadott számítási mód szerint változtathatják, és az emelés mértéke nem lehet nagyobb annál, mint amennyit maguknak be kell fizetni.

Bár a legtöbb banknál odafigyeltek arra, hogy a már meglévő díjtételeket emeljék, ám az új kondíciós listákat böngészve találni olyan, ráadásul nem is kicsi pénzintézetet, amely úgy oldotta meg az illeték áthárítását, hogy egy új költségelemként egyszerűen hozzácsapja minden egyes pénzügyi tranzakcióhoz. A számítási képlet megváltoztatásának tiltása önmagában is problémás, mivel a vonatkozó jogszabály nem határozza meg a számítási mód fogalmát. A PSZÁF álláspontja szerint szerződésben meghatározott számítási mód tág értelemben az, ha a szerződés tartalmazza, hogy az egyes kamat-, díj- vagy költségelemeket milyen módszer, elv (például százalékszámítás) útján számítják ki. Szűk értelemben véve pedig az, ha a szerződés tartalmazza magát a kamat, díj- vagy költségelem kiszámítását eredményező konkrét műveletet, például képletet. A felügyelet szerint tehát ha egy költségelemet eddig fix összeggel számlázott ki a bank, akkor nem teheti meg, hogy egyszerűen hozzácsapja az ezrelékes mértékben meghatározott tranzakciós illetéket. Csakhogy nem egy pénzintézet éppen ezt teszi.

A pénzügyi jogok biztosa azonban nem vár, Doubravszky György vizsgálatot indít a bankolási költségek ügyében. A tranzakciós illeték áthárítása mellett arra is kíváncsi, hogy a magyarországi bankolási díjak hogyan viszonyulnak az európai országokban az ügyfelek által fizetendő költségekhez. Arról még nincs tapasztalatunk, hogy a PSZÁF „tanulmányozása”, esetleges későbbi vizsgálata és a pénzügyi biztos ellenőrzése mennyiben fogja fedni egymást. Az biztos, hogy a két szervezet önállóan jár el, ráadásul míg a felügyeletnek megvannak az eszközei ahhoz, hogy kikényszerítse a jogszabályok betartását, addig az ombudsman legfeljebb jelentést készít, ajánlásokat fogalmaz meg, közvetít a sértettek és a bankok között, esetleg törvénymódosítást javasol, de nem hozhat kötelező intézkedéseket és nem alkalmazhat szankciókat. Ugyanakkor a mód, ahogy eljutnak a végkövetkeztetésig – tehát az adatok vizsgálata –, feltételezi, hogy párhuzamosan ugyanazt a feladatot hajtják végre a PSZÁF és a pénzügyi ombudsman emberei, ami nem tűnik hatékony megoldásnak.

Doubravszky György