A Magyar Nemzeti Bank hétfőn közölt előzetes adatai szerint tavaly december végén a tartalék 33,881 milliárd eurón állt, míg az évet még 37,774 milliárdon kezdte. A 3,9 milliárd eurós különbözet a kifutó devizahitelek törlesztésére és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Bizottság által 2008 végén nyújtott 20,5 milliárd eurós kölcsön aktuális részletének visszafizetésére ment el. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) novembert záró összesítése szerint 2153 milliárd forinttal tartozunk az IMF/EU kettősnek, ez csökkent a decemberben még átutalt mintegy 150 milliárd forintnyi euróval. A lényeg: 2013-ban 3,6 milliárd eurónyi, az IMF felé fennálló fizetési kötelezettségünk, majd a rá következő – választási – évben már csak 300 millió eurónyi összeget kell átutalnunk ahhoz, hogy letudjuk az IMF felé fennálló tartozásukat. Ezzel persze még nincs vége, hiszen az Európai Bizottság által folyósított hitelből kétmilliárd eurót 2014-ben, másfelet pedig 2016-ban kell törlesztenünk.

Simor András márciusban távozik a jegybank éléről

– Nincs arra egzakt képlet, hogy egy országnak mekkora devizatartalékkal kell rendelkeznie, az alapelvárás az, hogy a tárgyévben lejáró devizaadósságot mindenképpen fedezze – mondta lapunknak Tóth Gergely, a Buda-Cash vezető elemzője. Az is fontos, hogy a spekulánsokat elrettentő, ugyanakkor a befektetőket megnyugtató nagyságú legyen. A 2008-as IMF-hitel révén csaknem megduplázódott „védelmi erőnek” – a magas hozamszint mellett – komoly szerepe van abban, hogy a magyar állampapírokat zsákszámra vásárolták azóta a külföldi befektetők. Azt egyébként az ország gazdasági állapota és befektetői megítélése dönti el, hogy a mai 33,8 milliárdos tartalék helyett mondjuk 28 milliárd euróval is távol tudnánk-e tartani a spekulánsokat. Ami biztos, a jegybank körüli kísérletezgetés sokba kerülhet, elég az egy évvel ez előtti eseményekre visszagondolni. Akkor az MNB függetlenségét csorbító törvény nemcsak Frankfurtban és Brüsszelben, hanem a befektetőknél is kiverte a biztosítékot, ez nyilvánult meg a rekordmagasságba, 324 forintra emelkedett euróárfolyamban. Tóth Gergely jó példaként az augusztusban megkezdett és a máig tartó jegybanki kamatcsökkentési ciklust említette, amikor is a 25 bázispontos apránkénti vágásokat anélkül tudták végrehajtani, hogy eközben és emiatt a forintárfolyamot komolyabb megrázkódtatás érte volna.

– A devizatartalékot is lehet csökkenteni, de csakis az ésszerűség határain belül – tette hozzá a vezető elemző. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a devizatartalék nem talált pénz, s főképp nem kimeríthetetlen forrás a kormányzat számára. A jegybanktörvény kétharmados módosításával a devizatartalék felhasználási körét is ki lehet ugyan szélesíteni, megvalósítva így a kormány és az MNB között a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által felvázolt stratégiai együttműködést Simor András jelenlegi MNB-elnök márciusban esedékes távozása után, de ezt az EU és az EKB, valamint a minket finanszírozó külföldi befektetők ellenében megtenni nem bölcs dolog, és komoly, forintosítható veszteséggel járna – figyelmeztetett Tóth Gergely.