A kormány a karácsonyt megelőző szombati napot találta a legalkalmasabbnak arra, hogy kihirdesse a januártól érvénybe lépő tízszázalékos áram-, gáz- és távhőárcsökkentés részletszabályait. A meglehetős hosszú és összetett, messze nem csupán számokat tartalmazó rendelet özön biztosítja, hogy az energiaipar jogászainak gyomrát az ünnepek alatt ne csak a bejgli feküdje meg.

Pontosan tízszázalékos árcsökkenés egyik táblázatból sem olvasható ki, de a szakemberek lapunknak valószínűsítették, hogy a számos változás összességében kiadja az ígért mértéket. Mindez arra bizonyíték, hogy amikor Orbán Viktor miniszterelnök december eleje körül kiadta a tízszázalékos árcsökkentésre vonatkozó parancsot, akkor azt az energetikai adminisztrációnak gyakorlati formába kellett öntenie.

Csütörtökön először a Magyar Energiahivatal (MEH) egy több száz oldalas – sok kitakarást tartalmazó – tanulmány kíséretében közzétette az áramrendszerek fenntartását szolgáló úgynevezett rendszerhasználati díjakat. Ez a számlán is külön feltüntetett díjelem teszi ki a nettó áramár körülbelül felét.

Ebből elemzők azt olvasták ki, hogy a kabinet a lakosság díjának csökkentése érdekében jelentős többletterheket rakott a többi fogyasztóra, jellemzően a cégekre, egyszersmind összességében is jelentősen mérsékelte a rendszerek fenntartói számára biztosított összegeket.

Ez részben meglepő, mert így nem csupán a kormány által sokat bírált külföldi tulajdonú elosztó hálózatoknak, hanem az állami MVM-hez tartozó központi rendszernek is kevesebb pénzből kell gazdálkodnia. A számla másik tételét kitevő energiadíj lapunk számításai szerint átlagosan 8,4 százalékkal csökken. Ahhoz tehát, hogy a számla egésze kiadja a tízszázalékos csökkenést, a rendszerhasználati díjaknak ennél nagyobb mértékben kell mérséklődniük. A lakossággal közvetlen kapcsolatban álló szolgáltatók árrését kilowattóránként 1,8 forintról 1,3 forintra nyesték.

Mivel az áramdíj ennél nagyobb mértékben csökken, egyelőre kérdés, hogy a pluszteher egy részét továbbháríthatják-e az őket ellátó – részben állami – csoportokra, avagy azt egyszerűen le kell nyelniük. A gáz esetében a kabinet bevezette az eddig a lakossággal egy kategóriába eső legkisebb cégekre a nem lakossági kategóriát. Míg a lakosság alapdíja tíz százalékkal csökken, addig a cégeké nem változik. A gáz energiadíjmérséklésében észlelhető némi változatosság: az Égáz–Dégáz és a Tigáz területén 1200 köbméter fogyasztás felett nagyobb mértékű a csökkenés, míg a Főgáznál kisebb.

A távhő esetén a rendelet kimondja, hogy a lakossági fogyasztóknak jövőre a jelenleg érvényes díjnál tíz százalékkal kevesebbet kell fizetniük. A távhővilág sajátosságai miatt eme konkrét díjakat nem hirdetik meg, viszont újraszabták a szolgáltatók és a termelők közötti árakat, illetve a szolgáltatók támogatását. A mostaniak hosszas előkészítés után csak novemberben léptek érvénybe. Értesülésünk szerint a lépések révén az energiaszolgáltató csoportok egy része jövőre már nem számít nyereségre.

Elemzők szerint a kormány szándéka az intézkedésekkel a népszerűség-növelésen túl az, hogy ellehetetlenítse a szolgáltatókat, és így alacsony áron visszavásárolhassa azokat. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egy interjújában célzott is erre. Értesülésünk szerint jelen helyzetben a külföldi tulajdonosok hajlanának is a tárgyalásokra. Könyv szerinti érték alatt viszont nem adhatják, ám az Orbán-kabinetnek még ez is több százmilliárd forintjába kerülne.