A jegybank nem lát választási költségvetést
A jegybanki stáb szerint a következő két évben megfordul a trend, de ekkor is bőven egy százalék alatt marad a reáljövedelem-emelkedés mértéke (jövőre 0,2, később 0,3 százalék várható).
A jelentés szerint az előttünk álló évben a megtorpanás lesz a jellemző a munkaerőpiacra, legyen szó a bruttó átlagkereset vagy a foglalkoztatottság növekedéséről, ekkor érjük el a mélypontot. A versenyszférában konkrétan a foglalkoztatottság visszaesését (–0,3 százalék) prognosztizálják a jegybank szakértői. Mindezt úgy, hogy az elmúlt hónapokban a foglalkoztatottság kismértékű javulását mutatták a statisztikai adatok.
Valójában arról van szó az MNB szerint, hogy a közmunka lökte meg a mutatókat, illetve a versenyszférában a piaci szolgáltatók, valamint a tíz alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató cégek járultak hozzá a növekedéshez. Utóbbi abból a szempontból nem biztató, hogy a kormány a termelő vállalatokra alapozná gazdaságpolitikáját, tehát az adatok azt jelzik, hogy ezen a téren van még mit tennie az ország vezetésének. További adalék a kormányzati tervek és a valóság közti távolság beméréséhez, hogy az MNB szerint az év elején tapasztalt markáns béremelkedés után mostanra lassult a versenyszféra bérindexe, s ez elsősorban a feldolgozóiparban volt szembetűnő.
A jegybank stábja elismeri, hogy legutóbbi, szeptemberben publikált jelentésükben felülbecsülték az inflációs folyamatokat, azaz magasabb áremelkedésre számítottak, mint ami bekövetkezett. Az elmúlt hónapokban 6,6 százalékról öt százalék közelébe esett az infláció, holott az MNB erre az időszakra a hét százalékhoz közelítő inflációt sem tartotta kizártnak. Az eltérést azzal magyarázzák, hogy az általuk számítottnál eddig csekélyebb mértékben gyűrűzött át a fogyasztói árakba a rossz mezőgazdasági terméseredmény miatt szűkösebb kínálat áremelő hatása, de az iparcikkeknél is azt tapasztalták, hogy a visszafogott kereslet miatt a kereskedelem nem kockázat meg nagyobb áremelést.
Amint azt a keddi kamatdöntés után a jegybank elnöke, Simor András is hangsúlyozta, s a jelentésben is nyomatékkal szerepel, a legnagyobb veszélynek azt tartják, hogy az adószűrt maginfláció – ami az MNB szerint jobban tükrözi az alapfolyamatokat, mint a nominális mutató – két év múlva meghaladhatja a fogyasztói ár indexet: előbbi 3,4, utóbbi 3,2 százalékos lehet 2014-ben. A részletes adatokból az is kikövetkeztethető, hogy az MNB várakozása szerint a jövő évi rezsicsökkentést egy évvel később nem követi újabb, sőt: míg a szabályozott árú termékek jövőre összességében az infláció fékezéséhez járulnak hozzá, addig 2014-től ismét az árak emelkedését táplálják.
Külön fejezetet szenteltek a költségvetésnek, melyből az derül ki, hogy az MNB – jelen tudása alapján – nem számít arra, hogy 2014-nek választási költségvetéssel vágna neki a kormány. Mint írják, az idei évet jelentős szigorítás jellemzi, majd 2013-ban és 2014-ben „semlegeshez közeli, enyhén keresletélénkítő lehet a fiskális politika”. Ennek egyik példájaként a pedagógusbér-emelést említik, ami a bruttó hazai termék (GDP) fél százalékával növelheti a lakossági jövedelmet. Ezzel együtt akkor sem tartják elérhetőnek a három százalék alatti hiányt, ha a kormány teljesen törli a tartalékokat. A prognózis szerint ebben az esetben 3,8 százalék lehet a deficit, e feltétel teljesülése nélkül viszont 5,2 százalék. Mindezt a pedagógusbér-emeléssel, az egyszeri vagyonbevételek (koncessziók) kiesével, valamint a jegybanki veszteség elszámolásával magyarázzák.
