Adó vagy tarifa lesz az új teher?
Halasztást kérnek a közúti fuvarozók: szakmai szervezetük szerint az elektronikus útdíjak 2013 július 1-re tervezett bevezetésének nincsenek meg a feltételei. A kamionosok költségeit növelő rendszer kiépítésének tenderét pedig az útdíjtörvény megszületéséig fel kell függeszteni.
Keserű csalódást okozhatnak a kormánynak a közúti fuvarozók. A nemzetgazdasági tárca miniszteri székében ücsörögve Matolcsy György biztosra vehette, hogy a kamionosok nem tesznek majd keresztbe a 3,5 tonnánál nagyobb teherautóknak kilométer alapon számlázó elektronikus útdíjrendszer jövő nyári bevezetésének. Hiszen a szakmai szervezetekkel a látszat kedvéért egy ideig parolázó fejlesztési tárca tavasszal megnyugtató híreket hozott. Erre tessék! A Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) központjában elolvasták az útdíjtörvény tervezetét, majd a szakminisztériumnak postázott levelükben diplomatikusan érzékeltették: a zsebükben turkálókat támogató kamionosokról szóló történetek tündérmesék.
Az országutak zord „lovagjai” nem azért adtak újabb figyelmeztető jelzést a kormánynak, mert a nyár eleje óta már látszat tárgyalásokra sem hívják őket. Sokkal inkább azért, mert még hisznek az ortodox kormányzati módszerekben. Azt gondolhatják: csak Mekk Mester épít előbb tetőt a házhoz és húz utána falat alá. Tehát előbb szülessen meg valamiről, mondjuk az útdíjakról a törvény, aztán a szabályok ismeretében, kezdjenek hozzá az illetékesek a tervek megvalósításához. Abból ugyanis, ha honatyák nem tartják be a sorrendet, éppen úgy baj lehet, mint amikor a kamionos előbb vált sávot és utána néz körül.
Aggodalmaik alighanem alaposak, a kormány ugyanis sok mindent fordítva csinál. Az útdíj dolgában például arra készül, hogy tavasszal viszi az országgyűlés elé az útdíjtörvény tervezetét. Hónapokkal azután, hogy az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt. papírforma szerint már decemberben aláírta a szerződést az elektronikus útdíjrendszer kiépítésére. Márpedig, ez azzal járhat, hogy a szerződésben szereplő díjszedő és ellenőrző rendszer nem felel majd meg maradéktalanul az útdíjtörvénynek. Hiszen egy demokratikus országban a parlamenti vita sokat változtathat egy törvény tervezetén. Mi több, akár az is elképzelhető, hogy a jogszabály végül meg sem születik.
Lehet persze mondani: a kétharmados kormánytöbbség, márciusban, vagy akár áprilisban is könnyedén alakíthatja az ÁAK szerződésében leírt díjrendszerhez a majdani törvényt. Legfeljebb utólag kiderül, hogy hazánknak útdíjtörvénye és útdíjszedő rendszere is lehetne jobb.
Az MKFE illetékesei fejtegetéseikkel ilyen messzire nem mentek. Ők csak annyit mondtak: megítélésük szerint a kormány helyesen járna el, ha felfüggesztené az új útdíjrendszer kiépítését, egyúttal elhalasztaná az elektronikus útdíjak bevezetését. Azaz, 2013 július 1-e helyett 2014 derekán vezetné be a használatarányos díjakat az erre kiválasztott 6318 kilométernyi közúton.
Arról lehetne vitatkozni, hogy miért is kellene egy teljes évet várni, és a kamionok volánja mögül nézve miért nem jó 2014 január 1-én bevezetni az eddigieknél drágább „sztrádasarcot”, de ez az eszmecsere alighanem meddő lenne. Legalább annyira, mit magának a halasztás ötletének a felvetése is. Alighanem csak a naivak hiszik ugyanis, hogy a bel- és külföldön egyszerre több fronton is harcoló kormány a kamionosok figyelmeztető dudálásának hallatán rémült fékezésbe kezd.
A kormány a fuvarozói javaslatok ellenére feltehetőleg ragaszkodni fog aktuális tervéhez: használatarányos útdíj vagy 2013 júliusában, vagy soha. Pontosabban 2014-ben biztosan nem. Abban az évben a még élő elképzelések szerint ugyanis országgyűlési választások lesznek. Márpedig egy újabb fülkeforradalmat megelőzendő, a kamionosok úthasználatát és ezzel valamelyest a tej, a kenyér, vagy akár a disznóhús árát egyaránt megdrágító intézkedésre aligha kerülhet sor. De a 2014 nyári útdíjasítás sem lenne szerencsés forgatókönyv, hiszen hatása nagyjából megegyezne az év eleji bevezetés következményeivel. Legfeljebb a kormányzó párt nem a Parlamentben szerezhető százalékok, hanem az őszi önkormányzati választások miatt aggódhatna.
Mindezek után nem meglepő, ha a hatalom oda sem figyel a hivatalos elképzelésekkel össze nem egyeztethető érvekre. Például arra, hogy miközben az újfajta útdíjak bevezetése a költségvetésnek jól jöhet, gazdaságélénkítő hatása aligha lesz. Sőt ellenkezőleg: a szolgáltatási díjnak álcázott újabb adóval a kormány ismét pénzt von ki a gazdaságból. És miután a bevételek felhasználására kiötlött rend egyértelművé teszi, hogy amit kivettek, csak részben kerül jó helyen vissza a körforgásba, az útdíj feltehetőleg fékezi majd a növekedést.
Pedig a fuvarozók már tavasszal arról beszéltek a fejlesztési tárca képviselőinek, hogy szerintük a megtett kilométerek alapján számolt útdíjakat olyankor kell bevezetni, amikor a gazdaság növekszik. Hogy ez hazánkban mikor is lesz, egyelőre nehéz lenne megmondani. Noha Matolcsy György biztos benne, hogy 2013 második felében „drasztikus” javulást mérnek majd az elemzők. Akár igaza lesz, akár nem, annyi mindenesetre biztos, hogy az útdíjakkal megsarcolt fuvarosok egy szűkülő, díjemeléseket elfogadni képtelen fuvarpiacon dolgozva kénytelenek lemondani a korszerűbb járművek beszerzéséről, netán új munkahely teremtési terveikről.
Az újfajta díjszedés jövő nyári beindítása után, a beruházások helyett a legtöbb szakvállalkozás a túlélésre koncentrál majd. Az útdíjtörvény tavaszi elfogadása ugyanis nem sok időt hagy a kamionosoknak a felkészülésre. A már megkötött éves keretszerződéseken például senki nem tud majd változtatni. Vagyis előállhat a helyzet: a fuvarosok az előre nem látott, a törvénybe esetleg szokás szerint a végszavazás előtti percekben becsempészett módosítások nyomán legalább az év végéig, előnytelen szerződésekkel dolgoznak majd.
Az MKFE törvényt véleményező levele tanúsítja azt is, hogy a közúti fuvarozók mindeddig hiába kértek, keveset kaptak a kormánytól. Régi javaslataik legalábbis megint előkerültek. Kérték például, hogy a megtett úttal arányos tarifákra épülő útdíjak bevezetését kísérje a fizetést megkönnyítő finanszírozási konstrukciók kialakítása. Javasolták, hogy a verseny tisztaságának biztosítása érdekében a fuvarszámlákon jelenhessen meg külön az útdíjköltség. Felvetették, hogy a díjellenőrzést a már meglévő szervezetek, például a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) és ne az ÁAK végezze, a munkába pedig vonják be az érdekvédelmi szervezeteket. Mindebből azonban eddig semmi nem kapta meg a döntéshozók támogatását.
Mint ahogy nincs előrelépés az útdíjak bevezetését esetleg kísérő kompenzációs csomagról sem. Holott a kérések itt is régiek és világosak. Legalábbis méltányolható ötlet, hogy a korszerű, légrugós, tehát az utakat kevésbé pusztító kamionok adóját csökkentsék az Európai Uniós minimumra. De jogos felvetés az is, hogy a kormány eldönthetné végre: az útdíj adó, vagy szolgáltatási díj. Ha az előbbi, akkor összegét ne terhelje általános forgalmi adó. Ha az utóbbi, lehessen elszámolni költségként az iparűzési adó meghatározásakor.
És ha ez nem lenne elég, az MKFE kérte azt is, hogy az útdíjtörvény ne csak lehetőségeket, előírásokat is tartalmazzon. Ne csak lehetővé tegye például, hogy a gyakori úthasználók 13 százalékos díjkedvezményt kapjanak, hanem írja is elő azt. Vagy, hogy ha már a kilométerenként fizetendő díjakat a tehergépkocsik környezetvédelmi osztályba sorolása alapján eltérítik, a legkorszerűbb, az Euro III-as minősítésűnél jobb kamionok kapják meg az uniós kedvezmény maximumát, a 33 százalékot.
