Korábbi kormánynyilatkozatok alapján sejthető, hogy a kabinet az árcsökkentést csak a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló energiaszolgáltatókra kívánja terhelni. Így tehát ezeknek a cégeknek a bevételeikből az árcsökkentés előtti összeget kell fizetniük az áram-, illetve gáznagykereskedőnek (és onnan tovább a központi hálózatoknak, gáztárolóknak, illetve a termelőknek).

Így is kérdés, hogy a kabinet a tízszázalékos árcsökkentést a számla energia- vagy rendszerhasználati díjtételére kívánja terhelni. Előbbi maga a termék ára, utóbbi a rendszerek fenntartására szolgál. Arányuk áram esetén nagyjából egyforma, távhőnél 60-40 százalék, gáznál pedig a számla mintegy 70 százaléka a termékár. Kérdéseinkre sem a miniszterelnökségtől, sem a részletekért felelős nemzeti fejlesztési tárcától nem kaptunk választ.

Hozzáértők szerint ha a kormány az energiadíjat csökkenti úgy, hogy az a végszámlában 10 százalékos csökkentésként jelenjen meg, akkor az e tétel 20-30 százalékos csökkentésével járna. Ha ezt valóban csak az áram- és gázkereskedőknek kellene viselniük, az néhány hónapon belül csődhelyzetet teremtene körükben. Ezek a kereskedőcégek ugyanis a csoportok önmagukban vagyontalan leányvállalatai.

Ha a kabinet részben vagy egészben a rendszerhasználati díjakat csökkenti – ezen 30 százaléknál is nagyobb nyesést kellene végrehajtani –, az pedig a hálózati cégeket lehetetlenítené el. Igaz, vagyonukra ez a cégkör felvehetne áthidaló kölcsönöket. Elképzelhető a két tétel arányos mérséklése is. Értesülésünk szerint a MEH-ben már dolgoznak a megoldáson. Az áram-rendszerhasználati díj külön fejtörést okozhat a hivatalnak, mivel információink szerint most kell azt „beállítania” az elmúlt négy év költségváltozásai alapján.

Ismereteink szerint az iparág 15-20 százalékos díjemelkedési szükségletet számolt ki az eddigi képletekből. Ez a végszámlában mintegy hatszázalékos emelkedésként jelentkezne. Tudomásunk szerint az energiacégek a költségképletekbe beleilleszthetőnek tartják a jövőre fizetendő közművezeték-adót is, mint a hálózattal összefüggő, elkerülhetetlen egyéb költséget. A korábbi évek szokásai alapján a MEH ennek egy részét valószínűleg el is fogadta volna. Ám az energiahivatallal szemben a politikai elvárás nem ez, hanem a csökkentés kidolgozása.

Szolgáltatói körökben úgy vélik, ha a tízszázalékos csökkentést valóban kizárólag rájuk terhelik, akkor a kormány a lakossági ellátás tekintetében bizonyíthatóan veszteséges gazdálkodásra kényszeríti őket. A cégek egészében véve ugyan nyereségesek lehetnek (bár ezt a jövő évi adók eleve veszélyeztetik), de a lakossági ellátás pénzügyei leválaszthatók, mivel azt a hivatal külön figyeli. Barta Judit, a GKI Energiakutató ügyvezetője szerint a francia közszolgáltatók nemrég hasonló indokkal beperelték az ottani államot és nyertek is.

Értesülésünk szerint a hazai energiacégek már számot vetettek azzal a lehetőséggel is, hogy eme okok miatt visszaadnák a lakossági szolgáltatásra vonatkozó engedélyüket. Ez a vezetékhálózatokat, illetve a nem lakossági kereskedelmet nem érintené. Bonyolítja ugyanakkor a kivitelezést, hogy a lakosságon kívüli kör kiszolgálása szervezetileg teljesen összeforrott a lakosságéval. Ráadásul, mivel ilyen még sosem történt, nem ismert a pontos menetrend sem. A szolgáltató jelezheti, hogy vissza kívánja adni a lakossági ellátásra vonatkozó engedélyét, ilyen esetben a hivatalnak záros határidőn belül valaki mást kell találnia, aki átveszi a tevékenységet. Szakértők szerint végső soron az állam is vállalhatja ennek terheit.

Kevesebbet kell fizetni januártól