Erre azért van szükség, mert a hazai erőműveknek elvileg azonnal alkalmazkodniuk kell az éjjel csökkenő áramigényekhez, ám sok egység – például a paksi – nehezen szabályozható. Az egység alkalmazása nemzetközileg igen elterjedt. Nálunk is szinte évente előkerül az építés gondolata, különböző helyszíneken, állami vagy magánberuházásként. Ám ezeket rendre – sok esetben a környezetvédők tiltakozására – lefújják. Az állam a múlt év végén azzal fordult Brüsszelhez, hogy a 2013-tól a magyar állam rendelkezésére álló szén-dioxid-kvótákból több mint százmilliárd forintot ilyen erőmű építésére költhessünk.

Beruházóként a Magyar Villamos Műveket jelölték meg. Az összesen 125 milliárdos összegből 12,5 milliárd forintot szántak a szintén a magyar–szlovák gázvezetékre, valamint a lakossági fogyasztás „okos” mérésére. A Magyar Energiahatékonysági Intézet (Mehi) Kft. azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a most keltezett brüsszeli engedély már csak a gázvezeték és az okos mérés milliárdjaira tér ki. Elemzők úgy vélik, a magyar állam vonhatta vissza a szivattyús-tározós erőműre vonatkozó kérelmet. Sokak szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által szorgalmazott elképzelést a miniszterelnök köre állíttathatta le, mert egy szivattyús-tározós erőmű elhúzódó lakossági-környezetvédelmi egyeztetésekkel járhat.

A magyar áramrendszer egyensúlya szempontjából ilyen erőműre mindenképp szükség van, így valószínűleg valamely környező állammal kell együttműködnünk. Ez ügyben ismereteink szerint zajlottak már egyeztetések például Romániával, de Ausztriában is számos egység ismert. A hasonló ukrajnai tervek viszont politikai okokból nem vitaképesek információink szerint. A Mehi reméli, hogy a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből várhatóan így felszabaduló több mint százmilliárd forintot lakossági energiahatékonysági-épületenergetikai fejlesztésekre fordítják.