Bár a pályázathoz üzleti tervet kell mellékelni, azonban a kiírás alapján az indulónak azt kell részleteznie, milyen „külső és belső erőforrásokat” kíván igénybe venni. Vagyis könnyen előállhat az a helyzet, hogy az összes, koncessziót nyerő kereskedő az adott város vagy városrész legforgalmasabb helyén nyit majd üzletet, egymáshoz közel. S még akkor sem garantált, hogy nem zsúfolódnak össze a trafikok, ha a pályázat elbírálói árgus szemmel böngészik az üzleti tervekben, hogy ki hova tervez „nemzeti dohányboltot”.

Okkal reménykedhetnek, akik mögött komoly üzleti múlt van

Arról ugyanis szintén nem rendelkezik a trafiktörvény, de a most megjelent kiírás sem, hogy milyen szabályok vonatkoznak arra az esetre, ha a húszéves dohánykereskedelmi jogot elnyert kiskereskedő a jobb forgalom reményében idővel odébb akarja költöztetni az üzletét. A dohánykereskedelem iránt érdeklődők a koncessziós pályázatokat február 13-ig küldhetik el postán. A pályázat részvételi díja 25 ezer forint, emellett a pályázónak 100 ezer forint pályázati biztosítékot is fel kell mutatnia.

A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. elvileg a benyújtástól számított hatvan napon belül bírálja el a pályázatokat, amellyel szemben jogorvoslatnak helye nincs. Tény, sietni kell: a törvény szerint július elsejétől működnie kellene a rendszernek, ami igencsak feszített tempót vár el a pályázóktól és az elbírálóktól egyaránt. Ez magyarázhatja, hogy miért jár 25 pont a megszerezhető 120 pontból annak a pályázónak, aki vállalja, hogy július elsejéig megnyitja üzletét. Ugyanakkor aki a megnyert koncesszió ellenére sem tud üzletet nyitni, az később súlyos kötbért fizet majd.

Nem csak a jogorvoslat hiánya miatt lehetnek elégedetlenek a pályázók. Korábban a dohánymonopóliumot a Fidesz köreiben azzal harangozták be, hogy így megváltozott munkaképességűek, munkanélküliek, családok juthatnak munkához. Nos, a nagy kitörési lehetőség a többség számára nem lesz elérhető. A szociális szempontok súlyáról mindent elmond, hogy a pályázaton a megváltozott munkaképesség vagy a tartós munkanélküliség két-két pontot ér, míg az, ha a vállalkozó ígéretet tesz, hogy évente legalább egyszer elmegy a helyi iparkamara által szervezett oktatásokra és konferenciára, önmagában három pontot.

Az is csak néhány pontot ér, ha a vállalkozó helyi lakos. A pályázaton szerezhető 120 pont felét az üzleti tervre adják, de csak elnagyolt leírás található arról, hogy a kiírók mit várnak el az üzleti tervtől; arról viszont egyáltalán nincs információ, hogy az üzleti terven belül pontosan mire hány pontot ad majd az elbíráló. A pályázat elfogulatlan elbírálása esetén sem látszik tehát, hogy jutnának kedvezőbb elbíráláshoz a kezdők azokkal szemben, akik profi, komoly üzleti háttérrel rendelkeznek. Mint ahogy az sem, miként tudják megakadályozni, hogy zsebszerződések és strómanok közbeiktatásával ne néhány nagyobb cég szerezze meg az ellenőrzést a dohánytrafikok zöme felett.

Piaci értesülések szerint több nagy cég gyakorlatilag nyilvánosan toborozza a dohánykereskedelem iránt érdeklődőket. Szakmai vélekedések szerint a trafikok problémája az, hogy önmagában a dohány árusításával, a kicsi, négy százalék körüli árréssel bajosan tud fennmaradni egy bolt. Ugyan a kormánytöbbség – a koncessziós pályázat közzététele előtt pár nappal – megszavazta, hogy lottót és sorsjegyet is árusíthassanak a trafikokban, azonban így is kétséges, hogy önállóan mennyi üzlet tud talpon maradni később.