A miniszterelnököt a közműszektorra újonnan kivetett adók (a vezetékek hossza után fizetendő, illetve az 50 százalékosra emelt nyereségadó) hatásáról kérdezték, amit szerinte a cégek azért nem tudnak áthárítani a lakosságra, mert a kormány befagyasztotta a díjakat. Emlékeztetett, hogy 2002 és 2010 között a gáznak és az áramnak nagyságrendekkel nőtt az ára.

Annak kapcsán, hogy Lendvai Ildikó 2002-ben a kormányzást akkor átvevő szocialisták nevében bejelentette, hogy nem lesz gázáremelés (amit egyébként a politikus nem kormányzásuk teljes időszakára értett), most Orbán Viktor is bejelentette ugyanezt, mindenfajta időbeli megkötés nélkül: „Én most is azt mondom, nemcsak hogy nem lesz gázáremelés meg rezsiemelés, hanem megpróbálok mindent megtenni azért, hogy a következő évben a rezsiköltséget csökkenthessük.” Figyelmeztetett, hogy ez nem a csökkentés bejelentése, csupán az erre vonatkozó előkészítő munkáé. Szándékát azzal indokolta, hogy a pénzt „ott kell hagyni az embereknél, hogy abból saját terveiket valósíthassák meg”. Meglátása szerint a közszolgáltatás nem a profit világa, hanem arra való, „hogy az emberek életben maradjanak, fűteni tudjanak, használhassák a gázrendszert, vízhez jussanak, egyáltalán XXI. századi életük lehessen”. Hozzátette: energiatermelők esetében elfogadja a profitot, de a közbeékelődők hasznát a minimálisra szorítaná. Itt eltökéltnek kell lenni, bár erős szél fúj szemben – mondta.

A rezsicsökkentési ígéret egyébként megfelel a Fidesz választási ígéreteinek, ami az elmúlt évek során a díjak tompított emelkedésében öltött testet. Ugyanakkor az ellátó cégek állításuk szerint már ma is működőképességük határán járnak. Ez is közrejátszhatott abban, hogy a német E.ON hosszas, titkos tárgyalások után végül hajlandó – hírek szerint az állami MVM által megajánlott ár közelében – megválni a honi gáztároló-hálózattól és a központi gáznagykereskedőtől.

Sokan az árakkal kapcsolatos háttérharcokat hozzák kapcsolatba az NFM energiaügyi államtitkárságán tapasztalható gyors személycserékkel is. Legutóbb Holoda Attila nyújtotta be lemondását, hivatalosan nem ismert okokból. A helyettes államtitkár, aki csak három hónapot töltött e poszton, korábban – a Magyar Energia Hivatal javaslatai alapján – indítványozta, hogy a lakosság legtöbbet fogyasztó felső hat százaléka számára 18–26 százalékkal emeljék piaci szintre a gáztarifát. Noha arról is említést tett, hogy a legkevesebbet fogyasztóknak csökkentést fontolgatnak, erről konkrét számítások nem láttak napvilágot. Ám a kormányfő a módosabb fogyasztók esetében méltányosnak tetsző áremeléstől is mereven elzárkózhatott. Állítólag ezért is kérték fel Holodát a távozásra.

Gyors körkérdésünk szerint az energiaiparral a kabinet ismét nem egyeztetett az árcsökkentési elképzelésről. Az érintett cégek – miután az elmúlt két és fél év során folyamatosan tiltakoztak az áremelések elmaradása és nyereségük folyamatos esése miatt – most érzékelhető döbbenettel értesültek az árcsökkentés lehetőségétől. Abban teljes az egyetértés, hogy ha a láncba „ékelődő” áram- és gázszolgáltatók tarifáit a termelői és egyéb belső árak módosítása nélkül tíz százalékkal csökkentenék, az ezeknek a cégeknek az azonnali tönkremenetelével lenne egyenértékű. A csökkentés „egyenlő elosztása” pedig azért nehézkes, mert nem tudni, ezt mi alapján határoznák meg. Például korábbi kísérletekhez hasonlóan most is kivételt képeznének-e a tehernövelés alól a közbeékelt állami szereplők. Úgyszintén nem teljesen érthető, hogy a kormányfő a termelő és a fogyasztó közé „ékelődő” hálózatüzemeltetőknek is megkegyelmezne, vagy szerinte a csövek-vezetékek üzemeltetésén sem lehet nyereség.

Barta Judit, a GKI Energiakutató ügyvezető igazgatója lapunkat úgy tájékoztatta, hogy a nettó lakossági áram- és gázár körülbelül 40 százalékát teszi ki a szállítórendszereknek járó díj, mintegy 50 százalék maga a termék, tíz százalék a különböző rárakódó tétel, és erre jön a 27 százalék áfa. Úgy véli, ha a kormány a tízszázalékos csökkentést az ár összes érintettjére érvényesíteni kívánja, akkor méltányos lenne az áfa csökkentése is. Mivel az elképzelések csak a lakossági árakra vonatkoznak, a veszteségek pótlására az energiacsoportok a cégeknek-intézményeknek szóló, szabadon megállapított tarifákat jelentősen felemelhetik – véli Barta Judit. Ezt áttételesen megint csak a lakosság fizeti majd meg például az élelmiszer drágulásában, de ez az ország versenyképességének romlása folytán növelheti a munkanélküliséget is.

Sokan úgy vélik, Orbán Viktor rögtönzöttnek tűnő döntése összefüggésben állhat az E.ON-cégek államosításáról aláírt szándéknyilatkozattal. E szerint ez lenne hivatott bizonyítani, hogy az energiacégek államosítása árcsökkenéssel jár. Ám szakértők arra figyelmeztetnek, hogy míg eddig az árbefagyasztás több tízmilliárdos veszteségeit az E.ON-cégek tulajdonosa nyelte le, a mostani árcsökkentés folytán további milliárdokkal növekvő veszteségeket már az adófizetőknek – első körben az MVM-nek – kell állniuk.

Vezetékcsere. Ellehetetlenülésüktől tartanak a szolgáltatók